A jövő ősszel iskolába készülő gyerekek szülei már biztosan elkezdtek gondolkozni, hogy milyen intézményt válasszanak, Kőrizs Kata pedig szülők és szakértők segítségével gyűjtötte össze azokat a kérdéseket, amiket fel kell tenni az iskolának, a tanárnak és saját magunknak a jó döntés érdekében.
Kilencévesen a New York Times címlapján szerepelt. 14 évesen négyszeres női olimpiai bajnok volt. 15 évesen nemzetközi sakknagymester. Az egész világ ismeri a nevét. És most nálunk indít saját rovatot életről, sakkról, emberről – nem csak sakkozóknak (sőt, főleg nem nekik). Mi pedig irtó büszkék vagyunk rá, hogy azt mondhatjuk: íme, Polgár Judit írása.
„Vigasztalni a gyereket úgy, hogy ne érezze: épp atomjaimra hullottam.” Ha te is hasonló cipőben vagy, mondd: mit találsz a legnehezebbnek?
Könnyen eljuthatunk odáig, hogy a mesterséges intelligencia jobban fogja tudni, mit dolgozzunk, vagy kivel kössünk házasságot, mint mi magunk. Nagy kérdés persze, hogy mi lesz velünk azután!
A válasz persze adja magát: mindkettő. Van, hogy mégis a szakmaiságot vagy a rokonszenvet helyezi előtérbe a vezető, gyakran tudattalanul. És tévesen.
Huszonévesen az ember temérdek nehéz és még több könnyű döntéssel néz szembe nap mint nap... nem csoda, hogy Csenge azt kérte a születésnapjára: egy napig ne kelljen döntenie semmiben sem.
A kulturált vitatkozást, eszmecserét, véleménykifejezést, a mások nézőpontjának értő meghallgatását csak otthon lehet elkezdeni megtanulni, megtanítani. Íme, néhány fontos támpont, hogyan érezheti a gyerek, hogy igenis részese, irányítója a saját életének.
Ismered az érzést, amikor már annyira unod az állandó döntési kényszert, hogy inkább nem döntesz (vagy nem jól)? A jelenség nagyon is létezik. De mit tehetünk a döntési fáradtság ellen?
Van, hogy belecsömörlik az agy a folyamatos döntéshozatalba – így kerülheted el, hogy árokba kormányozd magad a fásultságtól
Érdekes megfigyelés a mediátorok részéről, hogy ebben az elfogadóbb légkörben hányszor csodálkoznak rá az addig egymásnak feszülő emberek, hogy „jé, mennyire értelmes”, vagy „egész jó fej” a másik fél, akit előtte szimplán ellenségnek tekintettek.