„Tisztában vagyok vele, hogy darázsfészekbe nyúlok ezzel a témával, és a kijelentésemmel, hogy szeretném, ha a férfi meghívna az első randin. De hadd tegyem árnyaltabbá az álláspontom. Ha pedig utána valaki szerint még mindig hülye vagyok, hát legyen, vállalom.”
Vannak azok a randik, amikor ott vagy, de tudod, hogy nem hinnéd el, ha épp nem veled történne. Fogadjunk, hogy nektek is volt már ilyen! Meséljetek!
Alapvető szükségletünk, hogy közösségben éljünk, ennek ellenére sosem éreztük magunkat magányosabbnak, mint manapság. Vágyjuk a másik ember közelségét, de nem tudunk jól kapcsolódni. Hogyan kötnek gúzsba minket az elvárásaink a párkeresésben? Mit keresünk egymásban? Hogyan rombol a magány, és miért lenne mégis szükségünk időről időre egyedüllétre? Itt van D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi podcastja, a Beszélnünk kell! e heti epizódja:
Hajlamosak vagyunk csak a rosszat látni benne, a futószalagos megoldást, ami szétdúlja az alapértékeket. De van, amikor valódi segítséget tud nyújtani ez a szalmaszál, kirángatva a legmélyebb gödörből.
Boldogság, gyere haza!
Kéretik a cikkre kizárólag kellő mennyiségű humorérzék és „szarkazmusdetektor” beszerzése után kattintani!
Ismerkedési „hétparancsolat”.
Tényleg csak párkapcsolatban lehet boldog az ember? Mi van, ha egyedül is képes magának mindent megteremteni? Hogy fér abba bele valaki, aki kívülről érkezik?
Most kivételesen egy pasi tanácsait olvashatjátok az online társkeresésről. Tanulságos!
Az ijesztő, a melankolikus és a túl sok... no meg két unikornis. Avagy: érdemes-e neten ismerkedni?