Fiala Borcsa: Szakítás (novella)
Karóval jöttem, nem virággal.
Karóval jöttem, nem virággal.
„Tudja, ki vagyok én? Képes felfogni azzal a mogyorónyi agyával? Én nem egy ember vagyok, hanem egy egész hadsereg! Az én csettintésemre százezrek várnak, érti? Azt csinálják, amit én mondok! Azt gondolják, amit én akarok!”
„Olyan volt, mintha nem én döntenék. Mintha egy felsőbb én vezetne, mert meg akar óvni.” Ti is éreztetek már ehhez hasonlót?
Egy apa, egy anya és az élükön masírozó, mindent tudó anyós, a család kicsi kincsének önjelölt főgondozója.
Mikor érünk már oda? Mikor lesz már végre eljegyzés, lakodalom, gyerek és 25 évre szóló lakáshitel? Avagy kérdések az élet sztrádájának Osztyapenko-szobránál.
Következő állomás: a felnőtt élet.
Lehet egy feleségnek helyettese?
„Mintha a halál lenne a legrosszabb, ami történhet.”
Vannak korlátok, amiket sohasem lehet lebontani.