Az önbizalommal kapcsolatban sokféle tévhit él az emberekben. Például az, hogy csak a kiváltságosok és az extrovertáltak sajátja. Vagy a narcisztikusoké. És úgy alakul ki a gyerekekben, hogy állandóan dicsérjük őket. Ideje helyre tenni a fogalmat!
„Amikor Egyiptomban az utcán sétálok, úgy érzem magam, mintha egy filmsztár lennék. Mindenki el akarja kérni a számomat: húszas, harmincas férfiak. Lengyelországban nagymamának számítok, öregnek, nyugdíjasnak” – de vajon mit kapnak valójában ezek az európai nők a lángoló érzelmek reményében?
„Miattad vagyok boldogtalan.”
Te is nehezen oldódsz új környezetben, új emberek között?
Korunk a harsányságot kedveli, a hangzavart, a „látványpékséget”. A gátlásos, nehezen oldódó gyerekek hátrányban érzik magukat a nagyszájú, cserfes társaik között. És ehhez jön még a nehezítés, amikor a szülő csupa jó szándékból folyamatosan tépázza az önbecsülésüket azzal, hogy olyat vár el tőlük, amire képtelenek. Nem árt újra figyelmesen elolvasni a szakember tanácsait:
Lehet, hogy azért nem érezzük magunkat biztonságban egy kapcsolatban, mert a lelkünk mélyén nem hisszük el, hogy megérdemeljük a szerelmet vagy azt a valakit, aki minket választott (valami tévedés vagy szerencse folytán „bizonyára”)?
Magadra ismersz valamelyikben?
Szerzőnk már túl van az érzelmi poklon, a lelki betegségének azonban régi barátságok is áldozatul estek. Mit tanácsolnál, hogyan tudna újra kezet nyújtani azok felé, akiket megbántott?
Te tudod a valódi választ arra, miért halmozod a cuccokat?
Hányszor halljuk, hogy tegyünk magasról mások véleményére… Tegye fel a kezét, akinek mindig megy!