Keira Knightley az egyik legismertebb brit színésznő, a sajtó sokáig mégis csak azon volt képes rugózni, hogy milyen vékony. Ha a tehetsége nem lenne elég, nyilatkozatai is bőven adnak okot arra, hogy megemlékezzünk a születésnapjáról.
Ha egy férfi elveszi a házvezetőnőjét, a GDP csökken. Ha az édesanyját idősek otthonába helyezi el, a GDP növekszik. A gazdaságunk mindig egy másik, láthatatlan történetre épül. A gondoskodás, a fizetetlen munka és a nők világába kalauzol minket Katrine Marçal nagy sikerű könyve.
„Annak a férfinak, aki az év 365 napján nem különböztet meg, annak ezen a napon sem kell virágot adnia. Aki megkülönböztet, az ezen a napon se köszöntsön fel” – írja szerzőnk, és el is mondja az érveit.
„Csak konstruktív vitában vagyok hajlandó részt venni. Ha például valaki arról szeretne vitázni velem, hogy szerinte tiltsák be az abortuszt, nem állok le vele. Ha az az ember szeretné megérteni az álláspontomat, már rég megtette volna, hiszen elég információ áll rendelkezésére” – magyarázza az @elakezekkel oldal alapítója, Tóth Eszter, akivel Takács Dalma folytatott egy igazán inspiráló beszélgetést.
„Egy nő ma legyen okos, de nőies, olvassa a híreket, de azt is tudja, milyen szín áll neki jól, legyen gyereke, de nehogy megelégedjen a háziasszony státusszal, legyen karrierje, de maradjon ideje a férjére is, legyen saját háza és keresete, mert ki tudja, mi lesz, de hagyja, hogy a társa férfi lehessen mellette és gondoskodhasson néha róla…” – Tényleg jó, ha mindent akarunk egyszerre? És hol vagyunk ebben mi magunk?
A tudomány régóta vitatkozik azon, hogy vajon ténylegesen javított-e az afgán nők helyzetén az amerikai megszállás. Ahogy azon is, tudhatja-e valaki, aki nem ott él, hogy miként lehet(ne) megmenteni az elnyomottakat. És egyáltalán: hogyan lehet ezt jól csinálni. Kulturális antropológus szakszerzőnk egy picit távolabbról néz rá a kérdésre, amely most, az amerikai kivonulás után aktuálisabb, mint valaha.
A világ első hősnője még jóval az idén nyolcvanadik születésnapját ünneplő Wonder Woman előtt született: ismerjétek meg a rettenthetetlen Miss Fury és alkotója, June Tarpé Mills történetét, akik tabukat döntve tették le azokat az alapköveket, amiken a mai feministaképregény-hősök lépdelnek.
Kutatások bizonyítják, hogy a káromkodás jó hatással van az emberre. Hát akkor miért ennyire hajmeresztő a XXI. században, ha egy nőt elragadnak az indulatai, vagy épp csak nevén meri nevezni a dolgokat? Tényleg csipkekesztyűvel kell a szavakhoz nyúlnunk?
A Guerrilla Girls – feminista, gorillamaszkot viselő művészek csoportja – 35 éve tart tükröt a szexista és rasszista megnyilvánulásoknak, diszkriminációnak, korrupciónak. A képzőművészetről mára a popkultúrára, a filmes világra és a politikára is kiterjesztette tevékenységét ez az anonim nőcsoport, amely magát a művészvilág lelkiismeretének nevezi. Ismerjétek meg őket Trembácz Éva Zsuzsanna írásából.
A feminizmus már a XX. század elején is jelen volt hazánkban. Történész szerzőnk fantasztikus nőkről mesél nekünk, akiknek ma is rengeteget köszönhetünk: