Milyen anya az ilyen? – pörgetjük a fejünkben a kérdést, sokszor magunkra célozva, amikor nem bírjuk, nem akarjuk, nincs kedvünk, kiégtünk az anyaságban. És a legtöbben nem tudjuk azt mondani magunknak, hogy JÓ anyák vagyunk. A lusta anyák napján erről elmélkedik Tóth Flóra.
Mennyit bír el egy anya? – teszi fel a kérdést olvasónk, a háromgyerekes Petra, aki a harmadik szülését követően döntött úgy: visszaül az iskolapadba. A sikeres felvételi csak az első lépés volt, utána számtalan nehézséggel kellett szembenézni, és olykor ott tartott, hogy nem bírja tovább, feladja. De valami mindig tovább lökte.
Kászonaltíz egy község Erdélyben, Hargita megyében. Imola hiszi, csak azért tudott megmaradni a falu lassú életében, mert három egymástól nagyon eltérő szenvedélye lehetővé tette számára a kibontakozást: ő egyszerre segítő, édesanya és sportoló, és ha valamelyik szerepét mellőznie kellene, megfojtaná a csend.
Az anyával való kapcsolat, illetve az anyaság más-más oldala ma már egyre sokszínűbben és árnyaltabban van jelen a mesékben.
Hétköznapok, gondolatok, elképzelések, valóságok, tűnődések… élet egy speciális igényű gyerekkel – az édesanyja, Kartali Zsuzsanna szemszögéből.
Sok olyan megjegyzés éri nap mint nap a császárral szült nőket, amik rendkívül bántók számukra.
A szeretett szülő hirtelen halála után hagyott űrre egyszerűen nem lehet felkészülni.
Igazi, de mégis minden szokásos klisétől és tanulságtól mentes true crime sztori a nyolcvanas évekből!
Amikor valakinek meséltem a single married mom, vagyis férjezett, de egyedülálló anya jelenségről, visszakérdezett: nem minden anya az? Kicsit igen, de ez elsősorban egyáltalán nem az apák hibája!
„Én azt hittem, életeket fogok menteni. És van, hogy tudsz segíteni, van, hogy tényleg megmented valakinek az életét. De olyan is van, hogy egy beteg egyszerűen kipereg az ujjaid közül, és eltűnik, mert az orvostudomány nem olyan mindenható, mint amilyennek mindig is hinni akartam" – A fiatal orvos szembesül azzal, hogy valakin már nem lehet segíteni, bármennyire is szeretne.