Címke: anya

A háborúban azzal kínozták a hadifoglyokat, ami sok szülőnek a mindennapi kegyetlen valóság.

„Érdekes, hogy az emberben sokszor akkor a legerősebb a hiány, amikor a másik ott van tőle karnyújtásnyira.”

Vajon meg lehet szakítani az ütlegeléseknek, a szeretetlenségnek e családon belül forgó ördögi körét?

Évtizedekkel ezelőtt még nem álltak a szülők rendelkezésére olyan információk, mint ma, és az idegtudomány sem volt még annyira fejlett. Így történhetett, hogy egy fiatal nő a fia diagnózisával egy időben szembesült azzal, mi okozta mindig is az ő saját elakadásait az életében, amit addig semmilyen terápiával nem tudott megoldani.

Az alábbi vallomás szerzője egy édesanya, akinek tízéves lányát nemrégiben diagnosztizálták cöliákiával, úgyhogy ennek megfelelően elkezdték kitanulni a betegséget, és átalakítani az egész életüket. De mire tanít mindez?

Egy olyan nőről olvashattok, aki a saját bizonytalanságát és traumáit vetítette ki a saját gyerekeire, beléjük ültetve ezzel a maximalizmusát:

Születésnapi köszöntő anyának

Nem tud fájni, ha kitépni sincs mit a mellkasodból.

Ribizliszezon, nyár, összeérő vagy majdnem összeérő női kör. Halál, és a fontos kérdések, amik maradnak utána. Nyolc évvel utána is.

„Azt szeretném csak a gyerekemnek, amit minden anya: hogy szabadon lehessen önmaga, élhessen úgy, ahogyan szeretne. Ne legyen megbélyegzett, másodrendű. Ne bántsák.”