Címke: anya

Szerzőnk, Rezek Bori egykori pszichológusával beszélgetett az anya-magzat kapcsolatanalízisről, a szülés körüli félelmekről és a születés spiritualitásáról.

Amikor valakinek meséltem a single married mom, vagyis férjezett, de egyedülálló anya jelenségről, visszakérdezett: nem minden anya az? Kicsit igen, de ez elsősorban nem az apák hibája!

„Anyu nagyon értette az ünnepet, a hozzá vezető utat, a rítust, a ritmust, az időt, a figyelmet. Ő már nincs velünk, de ahogyan készülődöm az ünnepre, az tőle fakad, a példájából – és abból is, ahogyan én már nem akarom.”

Irodalmi leszámolás a szülővel, aki így-vagy úgy, de sötét pecsétet nyomott az ember életére. Fel lehet gyógyulni az írás által a gyerekkori traumákból? Újraalkothatjuk önmagunkat, ha szembenézünk a családi múlttal? Négy könyv erre tesz kísérletet.

„A fiam éveken át küzdött a függőséggel, és a börtönévek sem múltak el fájdalom nélkül, de mégis megtanultunk hinni abban, hogy mindig van újrakezdés” – írja olvasónk. Íme, az ő története, aki minden nehézség ellenére soha nem adta fel a fiába vetett hitét. Olvasónk írása.

Mivé lesznek a receptek – a varázslatos ünnepi torták, amit egy anya szívvel készített, belekeverve a vajas krémbe, a csokimázba és a gyümölcsös töltelékbe minden gondoskodását és szeretetét – azután, hogy ő már nem áll a konyhában, a rádiót hallgatva?

Andrea több generációs alkoholbeteg családból származik. Ám hiába fogadta meg, hogy ő másképp fog viselkedni, mint a felmenői, végül magával rántotta őt is az ital, majd a gyógyszerek. Igen mélyre került, a gyerekeit elveszítette, elmagányosodott, a gödör mélyéről azonban jó darabig azért sem tudott visszakapaszkodni, mert még az ellátórendszer is cserben hagyta.

Milyen anya az ilyen? – pörgetjük a fejünkben a kérdést, sokszor magunkra célozva, amikor nem bírjuk, nem akarjuk, nincs kedvünk, kiégtünk az anyaságban. És a legtöbben nem tudjuk azt mondani magunknak, hogy JÓ anyák vagyunk. A lusta anyák napján erről elmélkedik Tóth Flóra.

Mennyit bír el egy anya? – teszi fel a kérdést olvasónk, a háromgyerekes Petra, aki a harmadik szülését követően döntött úgy: visszaül az iskolapadba. A sikeres felvételi csak az első lépés volt, utána számtalan nehézséggel kellett szembenézni, és olykor ott tartott, hogy nem bírja tovább, feladja. De valami mindig tovább lökte.

Kászonaltíz egy község Erdélyben, Hargita megyében. Imola hiszi, csak azért tudott megmaradni a falu lassú életében, mert három egymástól nagyon eltérő szenvedélye lehetővé tette számára a kibontakozást: ő egyszerre segítő, édesanya és sportoló, és ha valamelyik szerepét mellőznie kellene, megfojtaná a csend.