„Ha még vannak emlékei, akkor átérzi a veszteséget is. Ha átérzi a veszteségét, az azt jelenti, hogy folytonos és szomorú rémületben él, folytonos tanácstalanságban. Kíméletlen tanácstalanságban.” – Ilyen a demencia a hozzátartozó szemével.
Az egyik legfájdalmasabb emberi tapasztalat a legszebben elmesélve…
„Vajon hány áldozata lesz a koronavírusnak, és hány az ellátatlanságnak, elhagyatottságnak?”
A demencia 250 ezer embert sújt ma Magyarországon. Érzékenyítő filmek listája a témában:
Elkísérni valakit az úton, míg már nem ismersz rá, ő pedig nem ismer fel téged.
Hogy miért ennyire fontos az ügy, amit képvisel? 2050-re a világon 152 millió ember szenved majd Alzheimer-kórban, azaz minden 57. ember a világon. De már ma is 250 ezer embert sújt csak Magyarországon, plusz a családjaikat.
Alzheimer. Vagy demencia.
Nagy valószínűséggel 2050-re a világon minden 85. ember Alzheimeres lesz. Az egészségügyi rendszer azonban még a jelenlegi helyzetre sincs felkészülve.
Disszidálni nemcsak egy országból lehet, hanem önmagadból is. Szentesi Éva a dédmamájára emlékszik vissza ezzel a szöveggel, aki ötven évig járt feketében, mert az ura meghalt a háborúban. Csudaszép írás így a hét legvégére. Olvassátok!
Hogy mit tudunk a demenciáról? Semmit, hiszen velünk nem történt meg, nem voltunk a közelében sem. Egyik olvasónk azonban most elmeséli nekünk az ő és a férje történetét. Mi marad a családból, ha a házastársak egyike szép lassan elfelejt mindent?