Van, hogy a szerettünktől nem a halál választ el (először), hanem a szellemi leépülése. És ilyenkor a temérdek gond mellett a lelkiismeret-furdalással is szembe kell néznünk, amiért időnként haragszunk a betegre, pontosabban arra a valakire, akivé a betegség tette. Kolozsi László megrendítő írása:
Szerkesztőségünk playlist-nagyhatalma arról, miért jó, ha néha egy Nick Hornby-filmben élünk. Tudományosan igazolták!
Az időskor negatív megítélése nemcsak hamis, hanem veszélyes is, mégis az ageism (korizmus) a legelfogadottabb előítélet-rendszer. Személyesen és társadalmi szinten is nagy árat fizetünk azért, ha negatív képzeteket társítunk az öregedéshez.
A 65 évnél idősebb felnőttek követik el a legtöbb öngyilkosságot Magyarországon. Miért növekszik a depresszió valószínűsége az életkor előrehaladtával, és mire érdemes figyelnünk, hogy megőrizzük a mentális egészségünket?
Nagy valószínűséggel 2050-re a világon minden nyolcvanötödik ember Alzheimer-kóros lesz. Az egészségügyi rendszer azonban még a jelenlegi helyzetre sincs felkészülve.
A kutyákkal egyetlenegy baj van: hogy nem élhetnek addig, mint a gazdáik.
Két akkora színésszel, mint Colin Firth és Stanley Tucci nem nyúlhat az ember mellé. És akkor még ott vannak az élet legnagyobb dilemmái…
„Ha még vannak emlékei, akkor átérzi a veszteséget is. Ha átérzi a veszteségét, az azt jelenti, hogy folytonos és szomorú rémületben él, folytonos tanácstalanságban. Kíméletlen tanácstalanságban.” – Ilyen a demencia a hozzátartozó szemével.
Az egyik legfájdalmasabb emberi tapasztalat a legszebben elmesélve…
„Vajon hány áldozata lesz a koronavírusnak, és hány az ellátatlanságnak, elhagyatottságnak?”