Állandóan kizsigereljük, túlpörgetjük magunkat, egyszerűen nem hagyjuk, hogy a leamortizált, sérült részeink esélyt kapjanak a megújulásra. Persze, ott a munka, a család, a feladatok, a rengeteg külső elvárás. Mit lehet tenni akkor, amikor már azt hisszük, hogy semmit?
„Ha egy fiatal kolléga elkeseredésében egy pedagóguscsoportban kér tanácsot, hogy hogyan egészíthetné ki a fizetését, mi hogyan csináljuk, miből élünk, akkor a tanácsok kilencven százaléka ez: menekülj, amíg tudsz!” – írja egy pedagógus olvasónk. Vajon mikor fogunk ráébredni, milyen rettenetesen nagy a baj? És hogy ezt a problémát nem fogják tudni azok egyedül megoldani, akiknek minden napja a megélhetési nehézségekről szól, még akkor is, ha a teljes fizetésüket megkapják?
Radojka számára mindennapos megpróbáltatás, hogy nehezen tud kikapcsolni, visszalassulni, igazán jelen lenni a pillanatban – így mindezért igyekszik tudatosan tenni. Mondjuk, egy-egy ilyen, „kiégésmegelőző” napon.
Nem is csak a hosszú távú perspektíva hiányzik a mai fiatalok életéből, de már az egész közeljövőig sem látnak el (ahogy persze senki sem), így pedig hogyan kezdjenek önálló életet?
Ilyen volt a Hello, WMN! két év után először közönség előtt, a hetedik születésnapunkon, nőnapon. Aki nem tudott velünk lenni ezen a különleges estén, most pótolhatja az élményt, mert olyan meglepő fordulatok történtek a színpadon, hogy aki ott volt, sosem felejti el ezt a beszélgetést.
Két év kihagyás után újra közönség előtt tarthattunk Hello, WMN! kerekasztal-beszélgetést. Kiégésről, túlélésről, önismeretről, határhúzásról és testi-lelki méregtelenítésről beszélgetett Gyárfás Dorka a vendégeinkkel. Az estéről a beszámolót itt olvashatjátok:
Holnap végre újra közönség előtt a Hello, WMN! Az utolsó bemelegítő kérdezz-felelek következik, ezúttal Oroszlán Szonjával!
Képtelenség végigsprintelni egy maratoni távot. Ha viszont az elejétől figyelsz a határaidra, sokkal fenntarthatóbb lesz az, amit csinálsz.
„Az oktatásügy mindenről szól, csak nem az oktatásról. A speciális iskolák lehetőségeit, nézeteit pedig rendszerint kifelejtik a nagy tervekből. Pedig ezek a gyerekek is fontosak.”
Egy vénséges vén növény csendes extázisa (igen, tudjuk, a növény nem tárgy!), a virtuális Chopin, és egymással versengő patrónusok. Milanovich Domi emlékei: