Magyarországon ma több ezer egészségügyi dolgozó hiányzik a rendszerből. És ha az egészségügyben nehéz, akkor a szociális szférában még rosszabb. Aneszteziológus szakasszisztens szerzőnk írása.
Anyák, akik fulladoznak a teendők alatt. Apák, akik azt hiszik, ők csak besegítenek. És egy rendszer, ami ezt máig természetesnek tekinti, de hosszú távon valójában mindenkinek árt.
Itt az ideje, hogy hangosan kimondjuk: amellett, hogy az anyaság csodálatos szerep, egyben irtó nehéz is. Hiszen folyamatos jelenlétet, intenzív érzelmi és fizikai gondoskodást igényel. A Beszélnünk kell! legújabb epizódjának témája: az anyai kiégés, annak hatásai a család egészére. No meg a gyógyulás lehetőségei.
Hogyan merjek (több) pénzt kérni a munkámért? Kitől kapok szakmai visszajelzést? Bár a freelancerek helyzete sokak számára irigylésre méltó, a szabadúszás is lehet mentális teher.
Novella egy olvasónk, Molnár Gitta tollából, amihez valószínűleg sokan tudtok majd kapcsolódni.
Hibáztathatjuk-e magunkat akkor, ha nem merünk, nem akarunk mindent eldobni vagy kockáztatni, amit az évek során elértünk? S ha ez így van, akkor értelmetlen az állandó vágyakozás a gyökeres változtatásra?
A szülők merő jószándékból sokszor túlterhelik a gyerekeiket, megpróbálnak nekik mindent megadni, amiből nekik anno nem jutott elég. De mennyi az elég, mi szolgálja a gyereket, és mi az, ami már árt? Erről beszélgetett Mészégető Marcsi, dr. Gyurkó Szilvia, Hajós András, Fiala Borcsa és dr. Holló Márta a Hello Szülő pécsi rendezvényén.
Lili tudta, hogy a tanári szakma sem anyagilag, sem társadalmilag nem a legmegbecsültebb, mégis pozitív hozzáállással vágott bele. Arra viszont nem számított, hogy ilyen hamar és ennyire keményen arcul csapja a valóság.
„Van kiút a kiégésből: igaz, ehhez tudatosan vállalni kell azt a sok fájdalmat, amivel a feldolgozás, és ha szükséges, a jövő átkeretezése együtt jár” – hívja fel a figyelmet Ágnes, aki szülészeti ápolóként tapasztalta meg az olyan mély érzelmi és szakmai kiégést, amely egy időre a rendszerből való kilépésre késztette.
Elképesztő hajtásban éljük az életünket: az Y generáció tagjainak 73 százaléka heti 40 óránál többet dolgozik, egynegyedük 50 óránál is többet, és közel egyharmaduknak kettő vagy több munkahelyen is helytáll.