Címke: kiégés

Azt reméltük, a digitális eszközök majd megkönnyítik a munkánkat, de mintha mégis egyre túlhajszoltabbak lennénk. Ráadásul nemcsak az időnkből veszítünk: hanem abból a motivációból is, amely a munkát puszta feladatteljesítés helyett emberi, értelmes tevékenységgé teszi. Mi lesz velünk, ha az életünkből kiveszik az alkotás öröme és az önálló problémamegoldás méltósága? Képes-e megvédeni minket a munkajog attól a munkakultúrától, amelybe szinte kódolva van a digitális túlterheltség és a kiégés? Iklandi Boglárka munkajogász vendégcikke.

„Megálltam, vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam: »Kezdjük újra. Én most éppen vetélek«.”

Kiégés, lelki terhek, határtartás: fontos gondolatok mindenkinek, aki segítőként dolgozik.

Kiégés, szabadságvágy, újrakezdés: egyre többen hagyják ott korábbi pályájukat, hogy valami egészen másba kezdjenek. De hogyan lehet jól váltani, és mit tanulhatunk azoktól, akik már meglépték?

Van, amikor a test előbb mondja ki, hogy baj van, mint mi magunk. Személyes írás arról szól, hogyan vezetett az összeomlás, a kórházi kezelés és a mély önismereti munka a túlélő üzemmódból egy élhetőbb, szabadabb élet felé.

„Ott, a padkán ülve is ez az Orsi volt jelen. Az az Orsi, aki fortyog a dühtől, és akinek néha könnyebbnek tűnik elutazni a Marsra és vissza, mint megírni még egy cikket” – Mi történik, amikor már nem az számít, mit hozol ki a munkádból, hanem az, mennyire szenvedsz közben?

Groteszk, mégis fájdalmasan ismerős világ: egy menedék, ahol kiégett apákat, anyákat és magukból kifordult embereket adnak le a hozzátartozóik. A szöveg abszurd humora mögött ott lüktet a kérdés: mi történik azokkal a felnőttekkel, akik már nem tudják tovább vinni az életüket?

Egy teljes hónap munka nélkül, Európa egyik legszebb óceánpartján. Nincs laptopozás, nincsenek Excel-táblázatok, csak pár könyv, keresztrejtvény, meg a két lábam, ami sétálni visz. Mindenki erre vágyik, mégis, ólomnehéz a találkozás azzal az énrészemmel, aki nem tanult meg pihenni.

Sokan érzik ma úgy Magyarországon, hogy a folyamatos tiltakozás, véleménynyilvánítás és készenlét a kiégés új formájává vált. De lehet-e pihenni ott, ahol minden nap történik valami?

A WHO legfrissebb európai jelentése szerint az orvosok és az ápolók 30–35 százaléka szenved depressziós tünetektől. Tízből egy pedig azt mondja: az elmúlt évben öngyilkossági gondolatai voltak. Ez már nem csak a szakma problémája.