Kiadta éves trendjelentését az Amerikai Pszichológiai Társaság. A lista izgalmas látlelet a világ jelenlegi állapotáról, de arról is sokat elárul, hogyan boldogulhatunk benne a jövőben. Érdemes rászánni tíz–tizenkét percet, és átböngészni ezt az összefoglalót, annál is inkább, hogy az elmúlt két év tükrében nagyon úgy tűnik: az emberiség több nagy problémájára a lélektan adhat választ.
Lucának az idei volt az első külön töltött karácsonya, már a saját otthonában. Az egyedüllét pedig előhívott minden szorongást, félelmet és fájdalmat.
Milyen, ha valaki boreouttól szenved? Nem talál semmilyen kihívást a munkájában, úgy éli meg, hogy nem tud fejlődni az adott pozícióban, egész egyszerűen azt érzi, nincs értelme, célja a munkavégzésének.
Mi lesz velünk, ha az utolsó segítségünk is otthagyja a szakmáját, mert nem bírja tovább?
„Még a szülőcsoportokban is azt látom, hogy nagyon gyakran az anya énideje akkor legitim igazán, ha a „boldog mama, boldog baba” jegyében telik, tehát még a pihenőidőt is akkor tudja bűntudattól mentesen megélni sok ember, ha azzal legalább áttételesen a gyerekének tesz jót” – mondja riportunk pszichológus szakértője, akivel a szülői kiégésről beszélgetett Kerekes Anna.
Vigyázz magadra, Szilvi! Egy picit veled megyünk mi is. Szeretünk, drukkolunk – és várunk vissza.
Mikor és mire mondtál utoljára nemet?
Karanténfáradtság, nyomasztó terhek, tengernyi feladat, konferenciahívások, háztartás, miközben 0–24-ben nyakadon a család… Így tudod elkerülni, hogy ne betegedjél bele, és ne égj ki tőle:
Ha valahol boldog vagy, eszedbe sem jut továbbállni?
Boldogság, gyere haza!