Nem mindegy, hogyan beszélünk arról, amit az olimpiai sportversenyeken látunk. Nem mindegy, mit tartunk nagy teljesítménynek, hogyan viszonyulunk a sportolók testéhez, és más nemzetek sportolóihoz. Az olimpia több mint sport – a gyerekeink számára is.
Vannak, akik megszólják az az anyát, aki – bár van teje –, nem szoptat. És fogalmuk sincs közben, mennyi kín, vívódás előzte meg a döntést esetleg, és miféle rémtörténet húzódhat meg a háttérben:
Háború? Vagy inkább egy nagyon szomorú jelenség…
Még a legjobb szándékú környezetvédővel is előfordul, hogy időnként nem találja a jó megoldást.
Jocó bácsit Marci kutya az életre tanítja. Haladnak. Lassan, de biztosan.
A társadalom – elfogadás helyett inkább – megbélyegzi a depresszióval küzdő embereket. Pedig higgyétek el, enélkül is van épp elég bajuk. Az együttérzés pedig mindenkinek sokat segítene.
Ti hogyan döntenétek a férfi helyében?
Na, erről mondjatok ítéletet, jöhetnek a kommentek!
Látható és láthatatlan nyomok. Egyik sem könnyebb…
A látszat sokszor csal.