Vajon miről szól ez az egész? És miért érzik úgy emberek tömegei, hogy szívesen belerúgnának egy földön fekvő, valószínűleg segítségre szoruló emberbe? Ne válaszolj még... előtte légy szíves olvasd el Gergely írását.
„Azt hiszem, én szerencsésebb vagyok, mint édesanyám volt 33 évvel ezelőtt. Őt az utcán nyíltan megszólták, holott négy hónapos terhesen hozzáment az édesapámhoz. Viszont olyan stigma voltam rajta 18 éves korában, aminek a hatásait ma is érzem.”
Gyanakszom, tehát vagyok. (Persze csak egy bizonyos mértékig.)
„Az ítélkezés elégedettséggel tölti el azt, aki kimondja, miközben a saját magával szemben érzett elégedetlensége ezalatt háttérbe szorul." De mielőtt ítéletet hirdetnél erről a mondatról, olvasd el az egész cikket, érdemes:
Adja isten, hogy soha se kelljen a helyébe lenned annak, aki menekül, aki halálos betegséggel küzd, aki abúzus kapcsolatban él... Elég csak a helyükbe képzelni magad, hogy érzékenyebben reagálj... és nem mondj ilyeneket:
Melindát és Klárit a véletlen sodorta egymás mellé (már, ha hiszünk a véletlenekben). Hogyan lettek kisbabáért küzdő sorstársakból barátok, aztán egymás támaszai? És miért döntöttek úgy, hogy nemcsak magukon, hanem másokon is segítenek? Ismerjétek meg a „Bibéket"!
Magyarok! Férfiak és asszonyok! Hallgassatok ide! Szerintünk érdemes lenne nekiállni végre, és teljesíteni a következő pontokat:
Tudod, mit jelent az, hogy egy nő "exkluzív"? Segítünk: nem azt, hogy különleges, egyedi, más mint a többi. És azt tudod, hogy mi tesz egy nőt ribanccá? Tényleg az alapján ítéltetik meg egy nő értéke, hogy mennyire (el)használt a teste? Csupa kínzó kérdésre keresi a választ Kalapos Éva Veronika.
Hiánypótló. Csak ennyit akartunk mondani. Olvassátok el!
Ne gondold, hogy veled nem történhet meg! Éppúgy megfertőződhet élete első szexuális kapcsolatától egy 17 éves lány, mint egy nagymama, aki a férje halálos ágyánál szembesül azzal, hogy ő is beteg, és a férjétől kapta a HIV-vírust. Védekezz, ne ítélkezz, járj szűrésre, és mindenképpen beszélj a gyerekeddel az AIDS-ről!