Ne gondold, hogy veled nem történhet meg! Éppúgy megfertőződhet élete első szexuális kapcsolatától egy 17 éves lány, mint egy nagymama, aki a férje halálos ágyánál szembesül azzal, hogy ő is beteg, és a férjétől kapta a HIV-vírust. Védekezz, ne ítélkezz, járj szűrésre, és mindenképpen beszélj a gyerekeddel az AIDS-ről!
Észrevetted, hogy sosem vagy elég? Hogy valaki mindig számon kér rajtad valamit? Miért nem vagy még férjnél? Elválsz? És mi lesz a gyerekekkel? Miért nincs gyereked? Miért van csak egy? Miért van öt? Mikor mész vissza dolgozni? Máris visszamész dolgozni? Stb... stb. Hát csoda, hogy nehezünkre esik őszintén, gátlások, szorongás és szabadkozás nélkül válaszolni a legegyszerűbb kérdésre is?
Bölcs volt. Szabálytalan. Okos. Kételkedő. Ironikus. Olyan szellemi fölénnyel rendelkezett, melyet csak nagyon kevesen birtokolhatnak. Hét gondolatot gyűjtöttünk össze a 82. születésnapja alkalmából. Bár már nem él, mégis köztünk van. És itt is marad, amíg mi élünk.
Az érzéseknek nem lehet parancsolni, ahogy a gyerekeknek sem lehet parancsol(gat)ni. Egy-egy rutinszerűen, dühödben elővett mondat néha nem hogy segíti, hanem inkább ellehetetleníti a konfliktus megoldását. A határokat pedig csak úgy lehet meghúzni, ha ismered a szabályokat. Mondatok a jó és a rossz oldalról.
Hú, de jó, amikor nem nekünk kell megzabolázni azt a sok mérget, amit egymásra fröccsentenek olvasók. Még csak azt sem gondoljuk, hogy tudatosan. Nem, az ítélkezés, a megbélyegzés a bőr alól szivárog föl, szinte észrevétlenül. De szerencsére mindig akad egy józan hang... egy másik olvasó.
"Melyik a nagyobb bűn? A csúnya beszéd, vagy az ítélkezés?" - teszi föl a kérdést Kormos Anett egy pénteki wmn.hu cikk, és az arra írt reakciók kapcsán, amelyben D. Tóth Kriszta egy barátjától búcsúzott. És leírt három káromkodást.