Doffek Gábor, aki a vendéglátóiparban dolgozik, novemberben még arról írt, érti a korlátozásokat, elfogadja őket, és ugrásra készen várja a lehetőségeket a többi szakmabelivel együtt. Mostanra viszont elfogyott minden: a türelem, a pénz, de még a remény a túlélésre is. És itt most nem a flancos éttermekről van szó, hanem azokról a vendéglőkről és büfékről, ahová mindannyian eljártunk a családdal, a barátokkal.
Pásztory Dóri és a férje, Marci szenvedélyes fine dining rajongók, így az étterembe járás lett az ő szerelempáfrányuk. Vigyázat! A cikket kifejezetten veszélyes korgó gyomorral elolvasni!
Borzasztó még csak belegondolni is, hogy Gundel Károly nélkül nem létezhetne se palócleves, se somlói galuska, se Újházi-tyúkleves, vagy a Jókai-bableves!
Ma már egy nagyobb társaságban fix, hogy valakinek van valamilyen étkezési problémája vagy egyéni koncepciója – ami meglehetősen megnehezíti az étteremválasztást.
Csodás tippek karalábéhéjra, maradék húsra, parmezánkéregre, száraz kenyérre – a profiktól!
Vigyázat! A cikk elolvasása erősen megnöveli az étvágyat és az utazási kedvet!
Az éttermeknek vannak szabályai, amiket a gyerekek általában nem tudnak száz százalékosan betartani. Ez azt jelenti, hogy a családok jobb, ha inkább otthon esznek? Vagy ha mégsem, akkor legalább ne menjenek elegáns étterembe? De akkor hogyan fogják megtanulni a gyerekek a „helyes” éttermi viselkedést?
Mai menü: jazz konfitálva.
Mindennemű egyezés bármely valós személlyel nyilván csak a puszta véletlen műve.
Szerencsére ma már nem kell a világ végére elzarándokolnod, ha kulináris utazásra vágysz… vagy egy tál életmentően csípős indiaira.