„Ezt most nem azért csinálom, mert a gyereknek jó, hanem mert ezt kell tennem, hogy megfeleljünk az előírásoknak” – állandó készenlét, gyanakvás, logikátlan intézkedések, kényelmetlen maszkviselés és kínunkban röhögés – ez jellemzi most szerzőnk szerint a hétköznapokat egy iskolában.
„Aztán jött a felismerés: se ízek, se imák, csak szerelmek. Először lettem igazán dühös a vírusra, az elmúlt hónapokra, a bezártságra, a hat hónapnyi otthonlétre, az utazásmentes időkre, a maszkmentes emberekre és az embertelen maszkokra.”
„A fertőzés terjedése nemcsak a vírustól, hanem a viselkedésünktől is függ” – írja bejegyzésében az egyik leghíresebb amerikai egyetem tanára. Nemcsak a veszélyeztetettek viselkedésétől, hanem mindenkiétől – ezt pedig már mi tesszük hozzá.
A legrosszabb, amit tehetünk, ha azt mondjuk: „Ezzel ne foglalkozz.” Vagy: „Ezt úgysem értheted, de nincs semmi baj.”
Milyen klassz is az, amikor a frissen felgyógyult gyereket iskolába, óvodába viszed – csak hogy újra megfertőződjön, ugye? Ugye.
Minden, amit tudni akartál a kullancsokról. Meg az is, amit nem. Formabontóan szórakoztató beszámoló a kis vérszívókról.
Ne gondold, hogy veled nem történhet meg! Éppúgy megfertőződhet élete első szexuális kapcsolatától egy 17 éves lány, mint egy nagymama, aki a férje halálos ágyánál szembesül azzal, hogy ő is beteg, és a férjétől kapta a HIV-vírust. Védekezz, ne ítélkezz, járj szűrésre, és mindenképpen beszélj a gyerekeddel az AIDS-ről!