Találkozás egy csodálatos nővel, aki sok vihar után hazaköltözött Magyarországra, hogy itt élje le az utolsó éveit. És akinek van szeme és szíve ahhoz, hogy minden körülmények között megtalálja a boldogságát.
Ha azt gondolod, hogy sok pénz kell a külföldi tanuláshoz, és nem mersz belevágni, olvasd el egy végzős egyetemista lelkesítő írását!
„Minél távolabb, annál jobb. A civileknek is meg csak addig nagy a szájuk, amíg fel nem robbantják a kedvenc romkocsmájukat. Ezek a gyerekek nem a mi gyerekeink." – Mi lesz a menekült gyerekekkel?
Erich Kästner mindannyiunk gyerekkorának kitörölhetetlen része. Nem véletlenül. Szétszakított gyerek- és felnőttkora, világháború és nácizmus, könyvégetés és betegség… megannyi hányattatás ellenére képes volt örökké gyerek és örökké aktuális maradni. Bónusz: a tíz kedvenc idézetünk tőle.
Vonzás és taszítás. Emelkedés és zuhanás. Csillogás és kínkeserv. Csupa ellentmondás, csupa izgalom és csupa rejtély az élete ennek a boldogtalan legendának, aki ma lenne 105 éves. Ki más emlékezhetne rá, mint az a WMN-szerző, aki néha-néha még Karády Katalin dalait is elénekli...
Úgy tűrünk minden mérgező helyzetet – otthon, a munkában, a közéletben –, mintha ez valamiféle virtus volna, mondja Feldmár András. A nemzetközileg elismert magyar pszichoterapeuta szerint ennek az lesz a vége, hogy megbetegszünk. A párizsi terrortámadásról, a gyerekeinkről, a gátlásokról, a halálról, az életről beszélgettünk vele... sokszor zavarba ejtő szókimondással. D. Tóth Kriszta interjúja.