„Az ember a végén csak közhelyekre vágyik” – 124 éve született Márai Sándor
Márai sorait az is ismeri, aki soha egyetlen könyvét sem olvasta.
Márai sorait az is ismeri, aki soha egyetlen könyvét sem olvasta.
„Dönthetnék magamtól úgy, hogy a leárazott terméket veszem, hogy támogatom az óvodát, használt ruhát vásárolok a fenntarthatóság miatt, hogy nem ülök kocsiba gyakran, mert óvom a környezetet. De minden szükségszerűvé vált, és nem döntés kérdésévé, ez pedig nyomasztóvá teszi a mindennapokat is.”
Nem te vagy az egyetlen, akinek az utóbbi hetekben újra megfordult a fejében, hogy talán mégiscsak külföldön kellene folytatni… Ha komolyabban is foglalkoztat a gondolat, itt egy kis segítség a megvalósításhoz, legalább a lelki részéhez:
Ljudmila Ulickaja az utolsó percig az az idős barátnő, akinek minden szavára érdemes odafigyelni. Pedig már nem csiszolgatja őket, csak engedi szabadon, játékosan kiszabadulni.
„Aki a hazáját nagyon szerette, de kit a hazája nem szeretett” – énekeli Bródy János, és szerzőnk, akinek öt gyerekéből három elhagyta az országot, hasonlóképpen érez:
„Apa férfi, anya nő, utóbbi történetesen félig afrikai” – és a magyar valóság, ahogyan ők látják.
A magyar származású Susan Taubes egyetlen regényét a hatvanas években nem értékelték Amerikában, most azonban, hogy újra megjelent, egyszeriben őt ünnepli az egész világ. És mi is. Gyárfás Dorka könyvet ajánl.
„Az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember.” Móricz Zsigmond vetette papírra ezeket a szavakat a Légy jó mindhaláligban, és a színpadi adaptációban Nyilas Misit alakító Vaszary Piri életére tökéletesen illik ez a mondat. Íme, kalandos sorsa, vándorlása, végzete:
A gazdag nagybácsi, aki levetett ruhákat küld haza Svédországból, és az itthon maradt szegény rokonok, akik sosem bocsájtották meg maguknak, hogy nem az lett belőlük, akinek készültek. Két élethazugság egymással szemben…
Olvasónk Németországban kezdett évekkel ezelőtt új életet. Most arról mesél, mi mindenre tanította meg a bevándorlólét: