Még ha úgy érzed is, hogy ezzel a legjobbat teszed a családodnak, a gyerekeidnek, mert belefáradtál már az itteni negatív hangulatba, a mutyiba, és a lehetőségek fájó hiányába, az emigrálás akkor is rettentően nehéz. Különösen elindulni.
„Tudok festeni, tudok szaxofonozni, a bűvészkedéshez is értek és táncolni is tudok. Ne felejtse, színész vagyok!” És még mennyi mindent tudott! Kabos Gyula tulajdonképpen csak egy dologban mondott kudarcot, de abban nagyon: csapnivaló üzletember volt.
Talán mindenki azt tanítja leghangsúlyosabban, amit neki magának is meg kell, meg kellett vagy kellene tanulnia.
„Minek visszaköltözni a jómódból??!” – kapják meg gyakran a kérdést.
A te családodban is vannak ilyen „majdnem történetek”?
Itthon. Otthon. Hon.
Gyerek mellől visszatérni a munkába – senkinek sem könnyű. Hát még egy egykori élsportolónak…
Annáék külföldre költöztek. Aztán hazajöttek.
„Ha elhagyod a hazádat, az hasonló ahhoz, mint amikor elveszítesz valakit: fájdalmat élsz meg, és a veszteséget el kell gyászolni” – állítja az egyik megszólaló. És vajon van-e olyan pont, ahonnan már nincs visszaút? Ennek próbáltunk utánajárni.
Találkozás egy csodálatos nővel, aki sok vihar után hazaköltözött Magyarországra, hogy itt élje le az utolsó éveit. És akinek van szeme és szíve ahhoz, hogy minden körülmények között megtalálja a boldogságát.