„Tanító vagyok, és az is maradok… de most elértem a határomat” – Egy fiatal pedagógus nyílt levele
Már csak egy hónap, és újra iskola. De vajon ki fogja várni a gyerekeket az intézményekben?
Már csak egy hónap, és újra iskola. De vajon ki fogja várni a gyerekeket az intézményekben?
„Nem hazudok, a legrosszabb pillanataimban még az is megfordult a fejemben, hogy feladom. Nem kellek én ide, úgyis pocsékul csinálok mindent. Egy senki vagyok. Ólmos súly volt a mellkasomon.”
Izzadsz, zihálsz, reszketsz, mégsem szex – mi az?
Mire jó, ha az embert fölkérik reklámarcnak, és közben stréber is meg hipochonder is?
Csak néhány perc, és kiderül: mártír, celeb, menedzser vagy apa-anya stresszben szenvedsz-e. Mert szenvedsz. Tudjuk.
Biztos neked is vannak bevált módszereid a stresszoldásra. Megosztod velünk?
A szülő igenis sokat tehet azért, hogy egy alapvetően hideg és számító rendszerbe behozzon egy nagyon fontos szempontot: a saját gyereke érdekét.
Te hány tányért pörgetsz egyszerre a mindennapokban? És mit teszel azért, hogy ép ésszel túléld a saját életedet? DTK ezeket:
Schumer, Szécsi, Karafiáth, Fiala, Nors, Szentesi és még néhány férfi, akik miatt érdemes lesz kilátogatni. Itt és most ajánlunk neked kilenc darab (kontraszelektált) programot az év legszexibb irodalmi fesztiváljáról.
A hetedik ok: „Egy zombiapokalipszis során nem kell sminkelni, szülői értekezletre járni... vagy, mondjuk, öntapadós fóliával becsomagolni a tankönyveket.