Szószéket, pulpitust, színpadot alám, de ízibe'! – Így szabadultam meg a nyilvános rettegéstől
Téged is zsigerig ható iszony fog el a nyilvános szereplés gondolatára? Akkor gyere, elmondom, hogyan tudod leküzdeni:
Téged is zsigerig ható iszony fog el a nyilvános szereplés gondolatára? Akkor gyere, elmondom, hogyan tudod leküzdeni:
Még hosszú órák vannak hátra az esti lefekvésig, te mégis úgy érzed, hogy majd leragadnak a szemeid, ólmos fáradtság gyötör? Akkor a délutáni tea, kávé mellé mindenképpen olvasd el, mivel jár az, ha rendszeresen nem alszod ki magadat.
Eljöhet a kialvatlanságnak az a szintje, amikor: „Olyan lassan tudsz csak beülni a kocsiba... vagy eljutni a metróig, hogy közben fészket rak a hajadba egy feketerigó család. Vagy lepisil egy kutya.” Hiánypótló hétfő reggeli kontent, csak hogy ne érezd magad egyedül.
A stressz karbantartható – ha odafigyelsz. De ha nem, egy rakat betegséget okozhat.
„Hogyan állítod le a kattogást, az agyalást? Hogyan választod szét a lustálkodós vasárnapi újságolvasást az anyaggyűjtős sajtófigyeléstől, amit néha – az internet végtelenül mély kútjának köszönhetően – képtelenség abbahagyni? Hogyan bírod ki, hogy két kavarás között nem szaladsz a laptophoz, hogy gyorsan feljegyezz valamit?” – Borcsa megmondja.
Pillanatképek főszerkesztőnk nem kimondottan stresszmentes életéből...
„Mire a bugyimon belül kerül, már biztos vagyok benne, hogy megint hányni fogok. Újabb eredmény a brit kutatóknak: megfelelő mennyiségű rettegés és undor hatására akkor is tudsz hányni, ha azt gondolnád, nincs mit. ”
Ez az a hónap, amikor a legtöbb pofon elcsattan az iskolában.
Melyik szülő ne szeretné, hogy az ő gyereke tiszteletére szóljon hazája himnusza, hogy az ő lányának vagy fiának a nyakába akasszák az aranyérmet az olimpiai dobogó legfelső fokán? Hát... mondjuk, például Zsófi. Ő nem szeretné. Elmondja, miért.