„El se mondhatom, milyen nehezen viselem el, hogy sohasem léphetek ki a házból.” A 13 éves Anne Frank írta le ezeket a sorokat a naplójában, két évvel azelőtt, hogy 1944. augusztus 4-én a nácik elhurcolták őt és a családját amszterdami búvóhelyükről.
„Ha naplót írsz, végig tudod nézni, ahogyan felnőttél. Ez a hely, ahol őszinte lehetsz, minden előítélet nélkül beszélhetsz.”
Keresztes Tamás rendezésében Sodró Eliza keltette életre a színpadon a fiatal írónőt. Kurucz Adrienn a premieren járt:
Egy apa, aki fontosnak tartja, hogy beszélgessen fiaival a szerelemről. Hogy kezdjen bele? Vesz egy nagy levegőt, és előtúrja saját serdülőkori naplóját, felidézi, nekik miket tanácsolt anno P. bácsi, a neves nőgyógyász. Mi érvényes ma ebből? Kolozsi László írásából kiderül:
Nem csak Jézus született ám karácsonykor! (Oké, tudjuk, hogy valószínűleg nem ez a pontos dátum, mégis ilyenkor ünnepeljük.)
Őriz még valaki osztálytársnak, barátnak-barátnőnek küldött apró, füzetből kitépett cetlit? Múzeumi belépőt? Vonatjegyet, ami a nyaralásra, koncertjegyet, ami egy randira emlékeztet… Mennyi papír és mennyi emlék, jelentés!
Fiatal, de már többszörösen elismert történész, aki a kommunista agitátorok tevékenységéről írt könyvet, ennek révén pedig elég mélyen kiismerte a propaganda működési módozatait. Nem véletlenül mondja: „Lehet politikai kommunikációnak, vagy álhírgyártásnak, manipulációnak hívni, más meg csak úgy írja le: a hétköznapjaink, hiszen teljesen körbevesz minket, és azért ez egy elég szorító, fojtogató ölelés.”
Fogadjunk, hogy mindig is tudni akartad, Dián Dóri mit mentene ki MINDENKÉPPEN az égő otthonából!
Leiner Laurától Rakovszky Zsuzsán át A lepkegyűjtőig és Bridget Jonesig vajon mi a jó fiktív naplók titka? És nektek melyik a kedvencetek?
Hogy áll ki emberek elé énekelni valaki, akinek alapvetően nem a hangja, hanem a magabiztossága szorul fejlesztésre? És mit kap mégis ettől az élménytől, amikor színpadra lép? Erről mesél szerzőnk, aki pár napja fellépett egy koncerten (iszonyú büszkék vagyunk rá! – a szerk.)