Both Gabi: Már arra sem emlékszem, hogy mire nem emlékszem – WMN-naplók
Hova tűnt a memóriánk?
Hova tűnt a memóriánk?
Nem csak Jézus született ám karácsonykor! (Oké, tudjuk, hogy valószínűleg nem ez a pontos dátuma, mégis ilyenkor ünnepeljük.)
Gabi ajándékozott magának pár nap egyedüllétet, amire sok éve nem volt példa. Mi történik egy háromgyerekes, rengeteget dolgozó nővel, ha kicsit kivonul a világból? Íme:
Vendégszerzőnk ezúttal arról ír, mik és kik segítették át betegsége lelkileg legnehezebb időszakain. Olvassátok el Ekhamp Mariann újabb írását:
A friss egyetemista Panni és édesanyja, Eszter túl vannak az elválás első két hónapján. Míg a lány Amszterdamban a régi emlékeibe próbál kapaszkodni – az újak viharában –, addig az anyukája Budapesten az összeomlás utáni sebeit nyalogatja. Itt a köldökzsinórnapló legújabb része, olvassátok el:
Renia Spiegel nem lehetett felnőtt, nem érhette meg a sikert, nem lehetett családja. De több mint hetven évvel a halála után kiadták a naplóját, amit a II. világháború során, bujkálás közben vezetett, és amit ma olyan fontos kordokumentumnak tartanak, mint Anne Frankét.
Nyúlik a köldökzsinór, hosszan, megfeszül egészen… Egy anyuka és a frissen külföldre költöző egyetemista lányának naplója. Első rész.
Majdnem négy évet ült gyilkosságért, pedig alig volt rá bizonyíték, hogy bármit tett. Az újságok hívták már femme fatale-nak és boszorkánynak is, és ezrek figyelik minden rezdülését, hogy vajon mikor hazudik. Pedig egyetlen bizonyított „bűne”, hogy fiatal nőként szerelmes lett és aktív szexuális életet élt.
Őriz még valaki osztálytársnak, barátnak-barátnőnek küldött apró, füzetből kitépett kis cetlit? Múzeumi belépőt? Vonatjegyet, ami a nyaralásra, koncertjegyet, ami egy randira emlékeztet… Mennyi papír és mennyi emlék, jelentés!
Hét év után. Először. És még a több hónapnyi albérletkeresést is túlélte ép ésszel. Nem csoda, hiszen az univerzum a haverja.
Szabó Anna Eszter naplója.