„…azonnal ki kellett törölnöm a telefonomból. Nem hiszem, hogy ez racionális síkon megmagyarázható, de azt éreztem, hogy nem bírok benne lenni ebben a térben, a műben, nem kapok levegőt, megfulladok, menekülnöm kell. Könnyes volt a szemem. Le kellett ülnöm, míg egy kicsit összeszedtem magam.”
„Az, hogy nem vagyok elég jó, szinte alapérzésem, ezért igyekszem mindig a maximumot nyújtani. Sokszor túlkészülök, és hiába ismerem fel épp akkor, hogy ez történik, egyszerűen nem megy máshogy. Úgy érzem, ha nem olvasom el a négyszázhuszonötödik anyagot a saját cikkemhez vagy az általam szerkesztett adásokhoz, nem lesz elég alapos az egész. Vagy ami még rosszabb, végérvényesen lebukom, hogy igazából nem vagyok tehetséges, jó – csak marha szorgalmas, és az egyetlen extra képességem, hogy jól bírom seggel” – Radojka e heti naplója egy önvallomás.
Mások életébe örömöt hozott, a magáét nem tudta megváltani. Gyötrelmeit, kínlódásait versekbe foglalta, amikbe most te is beleolvashatsz:
„Márpedig, ez egyáltalán nem spirituális kérdés. Rájöttem, hogy hinni az univerzumban, a sorsban, Istenben pont annyit jelent, mint magamban hinni. Lehet, hogy ezt tudat alatt már gyerekként is sejthettem…” – Anna útja egy igazi tudományos-szkeptikus családból indult. Aztán nemrég elment egy „boszorkányhoz”. Ne ítélkezz, olvass!
„Már megint olyan szentimentális vagyok, mint egy pincében sorvadozó elrabolt várkisasszony. […] Strauss-walzerok, holdfény, Gabi, tánc! Hajajj! Ebből nem lehet megélni. Se a walzerokból, holdfényből, és Gabiból pláne nem. Kénytelen leszek valami praktikus-romantikus állás után nézni.” A bakfis Kucses Évike írta ezt egykor a naplójába. A kislányt pár évvel később Janikovszky Éva néven zárták szívükbe az olvasók.
Szakdolgozatot írni amúgy sem egy kéjutazás, hát még most, egyedül, otthon, könyvtár nélkül. Dián Dóri naplójában elmeséli, neki hogy sikerült (majdnem) a végére jutnia.
„A világ legjobb állatorvosa egy ideje már készített minket lelkileg erre, mégis órákat feküdtünk még vele mindannyian a fekhelye körül, és reménykedtünk, hogy ez megint csak az átmeneti kicsekkolása. Sajnos nem az volt.” Marishka kolléganőnk búcsúja saját Yoda mesterétől, a kutyájától.
„Már megint olyan szentimentális vagyok, mint egy pincében sorvadozó elrabolt várkisasszony. […] Strauss-walzerok, holdfény, Gabi, tánc! Hajajj! Ebből nem lehet megélni. Se a walzerokból, holdfényből, és Gabiból pláne nem. Kénytelen leszek valami praktikus-romantikus állás után nézni.” És Kucses Évike író lett, mégpedig híres író. Janikovszky Éva néven. Kurucz Adrienn a most megjelent naplóit ajánlja figyelmetekbe:
Kisgyerekes szülők alvásevolúciója – ha már nem alhatsz, legalább röhöghetsz…
„Egydimenziós karakterek béna, életszerűtlen párbeszédeket folytatnak sokszor lehetetlen gyilkosságok körülményeiről egy szénné szaturált világban, amelyben a miami rendőrség felszereltsége és az ott dolgozók tudományos kvalitásai mellett a NASA szépen csöndben elbujdoshat szégyenében.” Tudod, mi a találós kérdés megfejtése? Nos, Dián Dóri egyik titkos szenvedélye. A másik: