Címke: énidő

Sokszor halljuk, hogy anyaként is jár az önmagadra szánt idő – ez elvben jól hangzik, a gyakorlat viszont a folyamatos egyensúlyozás.

„Én az aktív pihenést szeretem” – mondogattam mindig, ha szabadnapokról és utazásról esett szó, olyannyira, hogy nem is tudom, hogy nevezik az ellenkezőjét. Passzív pihenés? Furán, már-már pejoratívan hangzik, pedig testnek-léleknek egyaránt fontos lenne, hogy végre megtanuljam: ha nem dőlök időnként hátra magamtól, akkor majd az élet dönt le. Csak az valószínűleg fájdalmasabb lesz.

Brezina Kinga Nia oktató szerint ez a tános mozgásforma „az önismeret, az öngyógyítás és az önfejlesztés megvalósításának útja a mozgáson keresztül”.

„Vigasztalni a gyereket úgy, hogy ne érezze: épp atomjaimra hullottam.” Ha te is hasonló cipőben vagy, mondd: mit találsz a legnehezebbnek?

Magányra vágyó anyák, apák: kezeket a magasbaaaaa!!!

„Ez a helyzet egy búra alá helyezi ezeket az édesanyákat, és egy csomó mindentől meg vannak fosztva ezáltal.” Nyitott hozzáállással, kérdezéssel mi is tehetünk azért, hogy a sérült gyereket nevelő szülők kikerüljenek a búra alól. Olvassátok el, hogyan érdemes elkezdeni.

42 kérdés önmagadnak (ha már úgyis 42 az élet értelme).

„…a korábban fennálló világban minden nap a versenyfutásról szólt. Napi hat-nyolc feladatról, amiknek a felét már tegnap vagy tegnapelőtt kellett (volna) végrehajtanom” – most meg lehet tanulni tényleg a pillanatban éli.

Lehet-e túltolni az anyaságot?

De jó lenne, ha mindenki ilyen pozitívan tudná végigszámlálni, tervezgetni a hátralevő cirka 29 évét! Akkor talán ez a sok minden valóban beleférne.