Doktornő. Főorvos asszony. Orvos. A legjobb belgyógyászok közül való. És iszik. Alkoholista. Egy beteg ember, aki ezreken segít, de magán nem tud. Megrázó történet.
Sok időt, energiát, felesleges kört meg lehetne spórolni azzal, ha elterjedtebb lenne az orvos-beteg közötti e-mailezés. Mi ennek a gátja? Miért nem tudott még általánosan elterjedni (úgy, mint Nyugat-Európa számos országában)? Milyen szabályokat tartsunk be, ha e-mailt írunk az orvosunknak, és mi az, amire a levelezés nem elegendő? Ezeket a kérdéseket vesszük most végig.
„Ilyenkor értem meg igazán a hozzátartozókat, amikor mi, orvosok kerülünk ilyen helyzetbe…”
„Úgy vagyok vele, hogy én már felszívtam magam erre a dologra, most már megcsinálom tisztességesen – két hetet és egy műtétet kell kibírni, az altatást is vállalom, lesz, ami lesz. […] Legyen kipipálva, legyek túl rajta. Mondhassam később, hogy én megtettem, amiről azt gondoltam, soha nem leszek rá képes.” Kétségbeesés, lázadozás, összpontosítás, dacból is akarás. Ennyi minden kavarog abban, akinek természetes úton nem sikerül teherbe esnie.
„Mindig azt mondtam a hozzátartozóknak, hogy ne féljenek, ha szerettük azt akarja, hogy ott legyenek halála pillanatában, akkor ott is lesznek, ha pedig kötelékük túl szoros, akkor szökni kell.”
Az igazi szerelem rút, barna csíkos ingben érkezik…
Vajon miért indul el egy háromgyerekes apuka a nagyvilágba, hogy másokon segítsen?
Rettenetes dilemma lehet, amikor döntened kell: te mész tönkre végleg, vagy magukra hagyod a gyerekeket.
A napi rendelési idő több mint fele teljesen fölösleges papírmunkával megy el.