Hiányzik a szívek hallgatása, a beszélgetések a betegekkel, az unokás és az esküvői fotók nézegetése: ezektől vagyunk igazán családorvosok! – Novella
„Ilyenkor értem meg igazán a hozzátartozókat, amikor mi, orvosok kerülünk ilyen helyzetbe…”
„Ilyenkor értem meg igazán a hozzátartozókat, amikor mi, orvosok kerülünk ilyen helyzetbe…”
„Úgy vagyok vele, hogy én már felszívtam magam erre a dologra, most már megcsinálom tisztességesen – két hetet és egy műtétet kell kibírni, az altatást is vállalom, lesz, ami lesz. […] Legyen kipipálva, legyek túl rajta. Mondhassam később, hogy én megtettem, amiről azt gondoltam, soha nem leszek rá képes.” Kétségbeesés, lázadozás, összpontosítás, dacból is akarás. Ennyi minden kavarog abban, akinek természetes úton nem sikerül teherbe esnie.
„Mindig azt mondtam a hozzátartozóknak, hogy ne féljenek, ha szerettük azt akarja, hogy ott legyenek halála pillanatában, akkor ott is lesznek, ha pedig kötelékük túl szoros, akkor szökni kell.”
Az igazi szerelem rút, barna csíkos ingben érkezik…
Vajon miért indul el egy háromgyerekes apuka a nagyvilágba, hogy másokon segítsen?
Rettenetes dilemma lehet, amikor döntened kell: te mész tönkre végleg, vagy magukra hagyod a gyerekeket.
A napi rendelési idő több mint fele teljesen fölösleges papírmunkával megy el.
„Csodálom azokat, akik képesek az otthoni körülmények között dolgozni. És higgyétek el rengeteg, szuper fiatal orvos dolgozik ma is Magyarországon, akik a szívüket-lelküket kiteszik a betegeikért, csak azt nem tudom, meddig bírják még.”