A Nobel-békedíjas orvos-lelkész Albert Schweitzerről és a ma is működő, legendás lambaréné-i kórházról, ahol többek közt leprás és maláriás betegeket gyógyítottak, sokan hallottak már. A magyar Cserepka házaspárról azonban kevés szó esik, pedig életük, helytállásuk Schweitzeréhez hasonló.
Míg van olyan orvos, aki a munkaidő végével kikapcsolja a telefonját, olyan is akad, aki akár a lakásán is fogadja a beteget, ha vészhelyzet van. De mégis hol húzódik a választóvonal az altruizmus, és a saját határok kijelölése között? És ha egyszer nem veszik fel, miért csörög a telefonjuk még tízszer?
Döbbenetes történet egy híres sebészről, akiről a halála után derült ki, hogy női testbe született. Húszas éveiben viszont férfiruhát öltve, álnéven orvosi egyetemet végezhetett. Kiváló szakember lett – és emellett bátor katona. Titkának lelepleződése után azonban eredményeit megpróbálták kiradírozni az orvostudomány történetéből.
Kalandvágyból maradtam itthon, szoktuk mondani, és nagyjából így fogalmazott Hugonnai Vilma is a XIX. század végén: „Az ambíció hozott hazámba vissza, kecsegtetett a remény, hogy azt, amit más nő más országban ki tudott vívni, ki tudom én is hazámban vívhatni.”
„Elmeséljem, milyen lenne most az életem, ha anno nem diagnosztizálnak félre? És elmeséljem, milyen most?”
Orvosból lesz a legrosszabb beteg?
A telemedicina vagy távorvoslás mind nagyobb teret kap a gyógyításban. Kérdés, jó-e ez nekünk. Dr. Meskó Bertalan orvos-jövőkutatót kérdezte Kerekes Anna:
Doktornő. Főorvos asszony. Orvos. A legjobb belgyógyászok közül való. És iszik. Alkoholista. Egy beteg ember, aki ezreken segít, de magán nem tud. Megrázó történet.
Sok időt, energiát, felesleges kört meg lehetne spórolni azzal, ha elterjedtebb lenne az orvos-beteg közötti e-mailezés. Mi ennek a gátja? Miért nem tudott még általánosan elterjedni (úgy, mint Nyugat-Európa számos országában)? Milyen szabályokat tartsunk be, ha e-mailt írunk az orvosunknak, és mi az, amire a levelezés nem elegendő? Ezeket a kérdéseket vesszük most végig.
„Ilyenkor értem meg igazán a hozzátartozókat, amikor mi, orvosok kerülünk ilyen helyzetbe…”