„Elérhetetlen telefonszámok, és rémületes számok, amelyek akkor válnak ténylegesen értelmezhetővé, amikor valamelyik hozzátartozódat takarják. Gyógyszerek, amikről nem tudunk semmit, és vakcinák, amikről még annyit se, ismert és ismeretlen mellékhatások, az utolsó csepp utánig kifacsart egészségügyi dolgozók, sípoló gépek, tengernyi düh, türelmetlenség, és a végén a hideg nagy semmi.”
Angliában élő ápolónő szerzőnk ezúttal arról mesél, milyen az idei húsvétja. És mi a legnagyobb kívánsága:
Ijesztő számok nap mint nap. De mögötte életek vannak – és emberek halála, családok gyásza. Egy csomó minden viszont nem derül ki belőlük, rejtve marad. Például az, hogy mindannyian elfáradtunk, és vészesen fogytán vannak a lelki tartalékaink.
A járványnak ezen a pontján ott tartunk, hogy önkénteseket toboroznak a kórházakba. Mindenkire szükség van. Aki egészségügyi pályára készült, arra végképp – készen áll már rá, vagy sem, most nem számít. Készen kell rá állni.
„Ebben az országban, ebben a kórházban tanultam életemben a legtöbbet. Mint nővér és mint ember is. Voltak, akik azt mondták, amikor eljöttem Magyarországról, hogy úgysem fog sikerülni, hogy késő már. Hogy egy felnőtt fát már nem lehet átültetni, és hogy már túl vagyok azon az időszakon, amikor még lehetséges új ismereteket, új tudást, tapasztalatot felszívni, beépíteni… Az elmúlt hat év mégis megváltoztatta az életemet.”
Az első hullámban még hősként ünnepeltük őket, most pedig egyre több inzultust kell elviselniük. Pedig az egészségügyi dolgozók most is erőn felül teljesítenek – és újra rettegnek attól, hová fajulhat a helyzet. Egy sürgősségi ápoló mesélt nekünk.
„Rengeteg ember halt meg otthon, egyedül… A mentős kollégák rémtörténeteket meséltek május végén. És ha mindez még nem lett volna elég, jött a George Floyd-ügy. A társadalom a fizikai tehertétel után lelkileg is összeroppant.”
Ugyanabban a fertőben tapicskolunk mindannyian, csak van, aki nem akar tudni róla…
Radikális változást hozhat az egészségügy megbecsülésében és megítélésében a járvány. És nemcsak rendszerszinten, hanem az orvos-beteg kapcsolatban is. Ehhez azonban mindenkinek változnia kell; az orvosnak, a betegnek és a politikai döntéshozóknak is. DTK, dr. Meskó Bertalan orvosi jövőkutatóval beszélgetett az Elviszlek magammal EXTRA befejező részében. Nézzétek meg, érdemes:
„Arcok, testek sziluettje, családok történetei a rövid üzenetekben. Lehetetlen lesz mindezt elfelejteni.”