„Rengeteg ember halt meg otthon, egyedül… A mentős kollégák rémtörténeteket meséltek május végén. És ha mindez még nem lett volna elég, jött a George Floyd-ügy. A társadalom a fizikai tehertétel után lelkileg is összeroppant.”
Ugyanabban a fertőben tapicskolunk mindannyian, csak van, aki nem akar tudni róla…
Radikális változást hozhat az egészségügy megbecsülésében és megítélésében a járvány. És nemcsak rendszerszinten, hanem az orvos-beteg kapcsolatban is. Ehhez azonban mindenkinek változnia kell; az orvosnak, a betegnek és a politikai döntéshozóknak is. DTK, dr. Meskó Bertalan orvosi jövőkutatóval beszélgetett az Elviszlek magammal EXTRA befejező részében. Nézzétek meg, érdemes:
„Arcok, testek sziluettje, családok történetei a rövid üzenetekben. Lehetetlen lesz mindezt elfelejteni.”
Hogy érzi magát egy sürgősségi ápoló a szkafanderben? Mitől fél – fél egyáltalán? Mit lát a betegeken? Mit vár a korlátozások enyhítése után? Hogy érinti, hogy most szinte rocksztárként kezelik az egészségügyieket? És hogyan próbál vigyázni a saját mentális-lelki egészségére? Jelentés a frontvonalból; itt az Elviszlek magammal EXTRA első epizódja:
Érintésmentes koraszülöttek?!
A koronavírusban elhunyt betegek listáján csak egy életkor, és a krónikus betegségek felsorolása szerepel… De mögöttük egy ember, és egy család van, amelynek tagjai egészen mást élnek meg a betegségből, és annak kezeléséből.
„Nem tudjuk, mi lesz holnap, és arról sincs fogalmunk, hogy két-három hét múlva mi fog történni, hol leszünk, mi jöhet még? A számok, amiket hallunk, borzasztóak. Számok egy olyan relációban, ahol az egy is túl sok.” Angliában élő ápolónő szerzőnk igaz meséje arról, hogy ő miből merít erőt ezekben a napokban.
Egy többgyerekes anyuka, aki takarítóként dolgozik egy olyan kórházban, ahol már voltak fertőzöttek, elmondja, mit tapasztalt az elmúlt napokban. Egyszerre felkavaró és felemelő, olvassátok el!
„Épp egy krónikus osztályon dolgozó főnővér kolléganőm hívott nemrégiben. Hoztak hozzájuk egy idős beteget, negyven fokos lázzal. Az első három percben dermedten álltak a védőfelszerelés nélküli munkatársai, hogy most mi lesz. Szerencsére később negatív lett a teszteredmény. Ez a főnővér kolléganő 35 éve dolgozik fekvőbeteg területen. Nem ijedős fajta. De ott és akkor mindenki lefagyott. Az ismerősöm épp ment volna haza, este volt, de visszaöltözött, és ott maradt a kollégáival. Ez a már emlegetett szolidaritás, ami nagyon jellemző a közösségünkben.”