Várólisták, lepukkant kórházak, alacsony színvonalú ellátás az állami egészségügyben, amelyből aki teheti, menekül. Miközben a magyarok egészségi mutatói a legrosszabbak közé tartoznak az EU-ban. Mi ennek az oka? Ennek járt utána Iliás-Nagy Katalin.
„Wendy szépen, méltósággal fogja itthagyni ezt a földet. És ez minden, amit tenni tudunk érte. 36 év szakmai múlttal és teljes hittel sem tudom ezt könnyedén elfogadni” – Angliában élő ápolónő szerzőnk újra mesél nekünk.
Egy asszony, akinek a térde 2024 márciusában kerülhet sorra a műtéti várólista alapján. Egy asszony, aki nem nyugszik ebbe bele:
Lelkem hasfalamból kilógó szálai
Nagy valószínűséggel 2050-re a világon minden nyolcvanötödik ember Alzheimer-kóros lesz. Az egészségügyi rendszer azonban még a jelenlegi helyzetre sincs felkészülve.
Őket riasztják a legsúlyosabb esetekhez, és ők szállítják azokat a kritikus állapotban lévő betegeket, akiket más nem tud itthon. És most nagy bajban vannak. Annyi ember megmentése után ezúttal ők szorulnak segítségre, hogy folytathassák hiánypótló munkájukat, amin szó szerint életek múlnak.
Hogyan lehet a gyerekvállalásra, életünk legmeghatározóbb döntésére és szerepvállalására úgy gondolni, mint amit „divatba kell hozni”?! – kérdezi Krajnyik Cintia a köztársasági elnök asszonytól, és a babaváró hitel meg a csok kedvezőnek mondott feltételeinek sem volt rest utánajárni. Mert akkor beszéljenek a számok!
Orvos szerzőnk története a magyar egészségügy napjára:
Tombol a nyár, sokan igyekeznek nem tudomást venni a Covidról. De attól még itt van velünk. E cikknek nem a „riogatás” a célja. Hanem valami egészen más. Szerzőnk a betegágyból küldi ezeket a sorokat:
Daganatos beteg szerzőnk arról mesél ezúttal, hogyan mentette meg az életét az, hogy nem hagyja magát lerázni, ha érzi, valami nem stimmel. Ha kell, orvost vagy kórházat vált, másodvéleményt kér, esetleg vitázik, mert tudja, tapasztalta, mi minden múlhat ezen az attitűdön.