Címke: egészségügy

A férfi orvosok nagyobb valószínűséggel utasítják el a nők fájdalmát és tüneteit, ami így nagyobb eséllyel vezet téves diagnózishoz és rosszabb orvosi ellátáshoz.

Nagyon keveset tudunk az adenomiózis okairól, de sajnos az orvosok többsége ahelyett, hogy segíteni akarna, ignorálja azokat a nőket, akik pokolian szenvednek ettől a betegségtől. Íme, egy sikertörténet, amit huszonöt év szenvedés előzött meg.

Ha egy gyerek rákos lesz, vagy élettel összeegyeztethetetlen genetikai mutációja van, a betegségen túl még temérdek nehézség terheli a családokat: a jószándékú, mégis gyilkos mondatok, sértő megjegyzések, ridegség, vagy éppen a rosszul segítés egyaránt sebeket ejthet az amúgy is túlterhelt szülőkön.

Országszerte egyre több kórházban akadozik az ellátás, és bár a hivatalos álláspont szerint mindez ideiglenes, nem valószínű, hogy néhány hónap alatt megoldódik a probléma. A háttérről kérdezte Mózes Zsófi az egészségügyi szakértőt:

Egy diabéteszes betegnek rendszeres gondozásra lenne szüksége. De a felnőttgondozásban hónapokat kell várni egy időpontra, és egy betegre általában 5–15 perc jut, ami gyakran csak a receptek felírására elegendő. Így aztán a betegek sokkal rosszabb állapotban vannak, mint amilyenben lehetnének. A korai szövődménydiagnózis éveket, évtizedeket adhatna jó, élhető életminőségben.

Betegváró műanyag székekkel, kőburkolat, poros jukkák és könnyezőpálmák. A műtő lámpája. Fehér köpenyek. Részletek, amelyekről mindannyiunknak ugyanaz ugrik be. Részletek, amelyek senkit sem hagynak hidegen.

Bántalmazó kapcsolatokból ismerős lehet a gázlángozás (gaslighting) jelensége, ami azonban minden olyan területen felütheti a fejét, ahol alá-fölé rendeltségi viszony van – így az egészségügyben is.

Hetekig tartó készülődés egy soha el nem érkező rutinműtétre.

„Már nem számoljuk, hány év telt el azóta, hogy elfogytak az orvosok és a nővérek.” Így kezdődik orvosszerzőnk novellája. A folytatás pedig:

Régen minden jobb volt. Vagy mégsem?