Szerencse le! – avagy ezért nem hiszek már a szerencsében
A sikereket, a jólétet, a boldogságot a szerencsének könyveljük el? Vagy a saját rátermettségünknek? Ki a szerencsénk kovácsa?
A sikereket, a jólétet, a boldogságot a szerencsének könyveljük el? Vagy a saját rátermettségünknek? Ki a szerencsénk kovácsa?
„A legtöbb változási szándék amiatt bukik el, mert bár sikerül kitűzni a nagy célt, de elmulasztod kijelölni az oda vezető utat. Márpedig a cél eléréséhez pontos térkép kell, amelyen feltünteted az egyes állomásokat is. Még senki nem jutott fel úgy a csúcsra, hogy véletlenszerűen járkált fel és alá."
„Én felállok, és megyek tovább, mert már nem vívok szélmalomharcot." – Ha az élet téged sok mindenre megtanított, a régi barátok viszont még mindig, tizenöt évvel később is egy helyben toporognak, mi mást lehetne tenni?
Félelmetesek, jóságosak, diktatórikusak, betegközpontúak, gyöngédek, szerelmesek, erősek, szexszimbólumok és pszichopaták... ilyennek látja a film- és tévétörténet az ápolókat. Ők itt heten a legmeghatározóbbak – szerintünk. És szerinted?
Ha két egyenrangú kolléga közül mindig a nőtől várják el, hogy kávét főzzön, az nem csupán kellemetlen. Ilyen az, amikor a felszín alatt zsigerből jövő szexizmus rothaszt a munkahelyen:
Sebestyén Balázs a fuvar előtt azt mondta DTK-nak, hogy bármiről kérdezheti. Pontosan ez történt. Z+-os botrányvideók, rádiós bunkóságok, mit ígért neki az RTL, hogy maradjon, Simicska... minden szóba került. És Balázs tényleg minden kérdésbe beleállt. Igaz, egyszer majdnem kiszállt a kocsiból, menet közben...
Van négy fontos dolog, amelyek megértése és elfogadása nélkül nem érdemes belekezdeni semmilyen diétába vagy életmódváltásba. Épp olyan meglepőek ezek a szempontok, amennyire nyilvánvalóak is. Valahogy mégsem jutott eddig eszünkbe...
Az iskola kiöli a kíváncsiságot, elveszi az egyéniséget, leszoktat a játékról, az önállóságról, egyengyerekeket akar látni, akikkel nincs semmi probléma. Ezt nem mi állítjuk, hanem maguk a gyerekek egy angliai felmérésben. A magyar gyerekeket hivatalosan meg sem kérdezik erről.
Na, ki nézte hétfő hajnalban a magyar film nagy pillanatát élőben? És kinek van otthon közben egy örökmozgó kisgyereke? És ki érzi magát még most is kialvatlannak? Hello, Pásztory Dóri! Isten hozott a szülők világában!
„Sandokan, Sandokan, tenger tigrise, támad a banda. Sandokan, Sandokan, újra tűzbe megyünk, vagy a vízbe esünk veled." Ha annak idején te is úton-útfélen ezt daloltad, akkor ez a cikk KIFEJEZETTEN neked szól.De (Ha pedig azt sem tudod, miről beszélek, akkor valószínűleg nem voltál a tévéhez szegezve a vad nyolcvanas években. Pedig...)