-

WMN: Mi volt az első olyan kudarcélménye, amire vissza tud emlékezni? Hogy viselte?

Jásdi István: Az első ilyen élményem még gyermekkoromban volt. Azt hiszem, talán az, hogy az öcsém előbb tanult meg írni, mint én. De sztoikus nyugalommal vettem tudomásul a dolgot.

WMN: Van túlélési taktikája bukás esetére? Ha igen, mi az?

J. I.:

Nincs túlélési taktikám. Igazából a siker nekem nem mérce. Nem a sikerekkel vagy a kudarcokkal foglalkozom, inkább a feladatokkal. Azokról azt gondolom, hogy amit az ember csinál, azt mindenképpen végig kell csinálni.

WMN: Ha valami nem sikerül, elemzi a helyzetet, keresi az okokat vagy igyekszik továbblépni?

J. I.: Alapvetően meg akarom oldani a feladatokat, új feladatokkal akkor tudok foglalkozni, ha megoldottam az előzőt. Nem szeretem félbehagyni a dolgokat.

Jásdi István szőlője

WMN: Ön szerint a sikereihez mivel járultak hozzá a kudarcai?

J. I.: A feladat megoldásában építőkövek lehetnek az elvetélt megoldások. Azt gondolom, hogy ember a saját tapasztalataiból tanuljon, és ne menjen kétszer ugyanannak a falnak, legfeljebb akkor, ha azt gondolja, hogy nagyon meggyengült már az a fal, és áttörhető.

WMN: Soroljon fel öt olyan magyar embert, aki ön szerint sikeres.

J. I.: Inkább olyanok vannak, akikre felnézek. Bár példaképeim nincsenek, de sok emberre felnézek, sokszor egészen különböző okokból. Egy emberből a legtöbbre azt tartom, ha nem tér ki a feladatok elől, legyen szó azokról, amiket önként vállalt, vagy akár, amik csak rászakadtak. Ezekből adódóan a kudarcot vallottak között is sok olyan van, akire felnézek. Talán több mint a sikeresek között. Ez Magyarország.

A Jakupcsek Gabriellával készült bemelegítő interjú ITT olvasható. 

Képek: Jásdi István