„Már megin' ezt a szart kell nézni?"
Vasárnap délután, rántott hús és húsleves szag, a család pedig a nappaliban gyűlik össze, hogy a pályán zümmögve körbe-körbe száguldó versenyzőknek szurkoljon. Forma 1 rajongás, Szentesi módra.
Vasárnap délután, rántott hús és húsleves szag, a család pedig a nappaliban gyűlik össze, hogy a pályán zümmögve körbe-körbe száguldó versenyzőknek szurkoljon. Forma 1 rajongás, Szentesi módra.
Egyáltalán nem könnyű megöregedni. Ha azt látod, hogy valamelyik családtagod szenved az öregkortól, ne hagyd magára! Remek ötleteket találhatsz a cikkben arra, hogyan segíthetsz neki!
Ezer apró mákszem hozzon nektek szerencsét! Íme, a bobajka Szentesi módra. És nálatok hogy hívják a mákos gubát?
Mindenki arra vár, hogy egy szép napon végre nyugdíjas legyen, és azt csinálhassa, amihez csak kedve szottyan. Milyen kár, hogy mire a legtöbben odakerülnek, már fogalmuk sincs, mi is lehetne az. Na, most itt a segítség. Ajánlott olvasmány mindenkinek, aki egyszer nyugdíjas lesz (vagy már most is az).
Disszidálni nemcsak egy országból lehet, hanem önmagadból is. Szentesi Éva a dédmamájára emlékszik vissza ezzel a szöveggel, aki ötven évig járt feketében, mert az ura meghalt a háborúban. Csudaszép írás így a hét legvégére. Olvassátok!
„...a végeredmény egy harmonikus, nem túl édes, egybeolvadó, lágy és puha édesség, amitől most is összegyűlt a nyál a számban." Nekünk is, Szentesi, nekünk is.
Ha te vagy az, aki minden hétfő reggel fülig érő mosollyal megy be dolgozni. Ha te vagy az, akit fölhívnak a barátai, amikor egy kis pozitív energiára van szükségük. Ha te vagy az, akivel történt valami, aminek köszönhetően kínkeservvel megtanulta, hogyan találja meg a mindennapok boldogságát... akkor ezt a pályázatot neked találták ki!
Paff a bűvös sárkány, Álomországból is csak egy képzeletbeli barát, ugye? Mint amilyen néhányunknak volt gyerekkorában. Például Szentesi Évának Sali...
A héten kivágták a fákat a József nádor téren. Nem csoda, hogy szerzőnk - akinek már az anyukája is ott nevelkedett - nosztalgikus hangulatba került... Mert azokkal a fákkal ott, Budapest szívében, nemcsak egy tenyérnyi természet tűnt el a városból. Hanem az emlékek őrzői is.
„És én azóta elveszetten állok a világ közepén, azzal a biztos tudattal a lelkemben, hogy rajtam nem segíthet már senki emberfia többé." Gyönyörű írás, amely emléket állít az életnek és a halálnak.