Címke: nagymama

„Ha van mennyország, a mamim ott áll fakanállal, és keveri a lekváromat."

Eláruljuk nektek, hogyan lett Fiala Borcsa a saját nagyanyja? Úgy, hogy nagyon vágyott a sárgabarackos gombócra, de miután a nagyi épp nem tartózkodott a közelben, fogta magát, és nekiállt elkészíteni ezt a kicsit sem diétás finomságot. Elég meggyőző lett az eredmény, meg is osztjuk veletek, hátha kedvet kaptok hozzá.

Ha a paprikás csirke irodalmi műfaj lenne, akkor szerelmi költészet volna. Állítja Szentesi.

Nyár van, az illatos, színes, habkönnyű, pillanatok alatt eltűnő édességek ideje. Szentesi hazalátogatott, hogy elhozza nekünk a vidéke kincseit.

Kárpáti Judit családjában dübörög a turkagén! A csinos hölgyek és elegáns urak varázslatos ügyességgel tudják egy nagy halom, egymásra hajigált holmiból kihúzni az igazi kincseket. Hiába, turkálni tudni kell!

Egy lány, egy dűlőút, búzamezőbe cseppenő könnyek... és egy felszabadító érzés, egy mindent elsöprő kiáltás.

Tegye fel a kezét, aki szereti a túrós batyut! Éééénnnnnnn! (Szentesi) (Mi is! WMN)

„Azt mondják, egy könyve mindenkinek van: megírhatja a saját vagy a családja életét, ez még nem boszorkányság, az íróság igazából a második kötettől kezdődik. Sándor Erzsi a második könyvben is a családját írja meg, sőt gyanús, hogy a harmadik, negyedik, sokadik kötetig kitart még a nyersanyag." Az Ünnepi Könyvhét egyik legérdekesebb kötetét ajánljuk nektek, menjetek el a dedikálásra is!

Földobom paprika, paradicsom, hagyma, kolbász... Leesik: Mi az? (Segítünk: még Sütiszörny odavan érte, pedig nincs benne süti.)

Vasárnapi emlék. Húsleves, rántott hús, borsó, nagyapa, nagymama, fóliasátor, téli eper. Rúzs. Tükör. Édes nosztalgia a hét legvégére.