„A szemed az utolsó mosolyod" – egy apa örökké tartó búcsúpillantása
Szombat esti szívszorító lélekmelengető: olvasónk levele elhunyt édesapjához, aki egy búcsúpillantásba sűrítette bele mindazt, amit szavakkal már nem tudott elmondani.
Szombat esti szívszorító lélekmelengető: olvasónk levele elhunyt édesapjához, aki egy búcsúpillantásba sűrítette bele mindazt, amit szavakkal már nem tudott elmondani.
Szentesi Éva jól van. Egy éve mondták ki először, hogy megszűnt a szervezetében a rosszindulatú sejtburjánzás, és szerencsére azóta is ezt ismételgetik minden egyes vizsgálatnál. Ám Évi nem bízza el magát, tudja, nagyon sokat vesztene, ha nem figyelne oda önmagára.
"Anya nem hercegnő, anya sokkal több, mint a mesékből a lány, sokkal igazságosabb, mint Mátyás király, aki szerintem nem is volt igazságos, de ezt most hagyjuk, nem idevaló, mert most anyáról van szó, és anya ember is, emberebb, mint bárki más..." Rúzs és tükör, Szentesi, Anyák napja, vasárnap este.
„Az idei anyák napja nekem arról szól, hogy fizikailag elveszítettem az első gyermekemet, de most először látom életemben igazán, mennyire fantasztikusak a szüleim. Még csak nem is hétköznapi hősöknek érzem őket, szerintem messze túlszárnyalnak mindent, ami hétköznapi." – Olvasnivaló anyák napja előestéjére...
A nap, ami alapjaiban rengette meg a szocialista rendszert. A nap, amikortól az emberek félve mentek ki az utcára, nem mertek zöldséget, gyümölcsöt enni. A nap, amihez a felső vezetés hazudozása tapad. Ma van a csernobili katasztrófa évfordulója.
Disszidálni nemcsak egy országból lehet, hanem önmagadból is. Szentesi Éva a dédmamájára emlékszik vissza ezzel a szöveggel, aki ötven évig járt feketében, mert az ura meghalt a háborúban. Csudaszép írás így a hét legvégére. Olvassátok!
Mondd, te hiszel az őrangyalokban? Mert nagyon úgy tűnik, Szentesi Évi saját őrangyalának, KisAnyának is van egy ilyen őrzője.
Mi azt kívánjuk, hogy Dórinak ne kelljen soha többé ilyen rettenetes témáról írnia a Londonból jelentkező rovatában.
Ma van a boldogság világnapja, a legenda szerint március huszadikán „találták fel" az emberek a boldogságot. Pedig ennyi időnk azért nincs, hogy évente csak egyszer ünneplejük ezt a dolgot. És nem akarunk olyan ronda közhelyeket eldurrogtatni, hogy „az év minden napján boldognak kell lenni". Meg: „élj a mának!" Állj meg egy percre, és gondold át, mikor voltál igazán boldog az életedben...
Akit szeretnek, az nem hal meg soha, csak máshová költözik... és ezt a gyerekek sokkal jobban tudják nálunk.