Elképesztő utazáson vett részt egyik olvasónk. Földrajzilag csak Bécsig ment, lélekben azonban a lehető legmesszebb. Mi a magunk részéről nem is tudtuk, hogy léteznek ilyen szeánszok, amelyen emberek ezt a különleges, Magyarországon nem is kapható főzetet isszák. A neve: Ayahuasca. Beszámoló, első kézből.
Akármennyire is felnőttél már, mégis árvának érzed magad, ha valamelyik szülőd meghal. Árva vagy. Akkor is, ha van melletted valaki, aki szeretettel kíséri a gyászodat. Minden ugyanúgy megy tovább, és mégis minden megváltozik. Szépséges jegyzet az elengedésről és a gyász hétköznapjairól.
Nem lehet elég sokat beszélni a rákról. Szentesi Éva sorozata is erről szól. Éva már kétszer is legyőzte ezt a betegséget, és néhány olvasó jelezte, mennyire unja, hogy „Szentesi Éva mindig csak a rákról ír”. (Ez amúgy nem igaz.) Tudjátok, miért nem hagyja abba az erről való beszédet? Mert van, aki hallgat rá, és időben elmegy szűrésre. Nem is kevesen vannak ilyenek – szerencsére!
Úgy tűrünk minden mérgező helyzetet – otthon, a munkában, a közéletben –, mintha ez valamiféle virtus volna, mondja Feldmár András. A nemzetközileg elismert magyar pszichoterapeuta szerint ennek az lesz a vége, hogy megbetegszünk. A párizsi terrortámadásról, a gyerekeinkről, a gátlásokról, a halálról, az életről beszélgettünk vele... sokszor zavarba ejtő szókimondással. D. Tóth Kriszta interjúja.
Bölcs volt. Szabálytalan. Okos. Kételkedő. Ironikus. Olyan szellemi fölénnyel rendelkezett, melyet csak nagyon kevesen birtokolhatnak. Hét gondolatot gyűjtöttünk össze a 82. születésnapja alkalmából. Bár már nem él, mégis köztünk van. És itt is marad, amíg mi élünk.
Nem volt egyszerű ez az út D. Tóth Krisztának, mert először a meghatottságtól gyűltek könnyek a szemébe utána meg a nevetéstől. Csonka Pici az ötvenedik szülinapjáról, a magányról, a kielégíthetetlen szeretetéhségről, az édesanyja haláláról... és a Ding-dongról. Úgy, ahogy eddig még sosem.
Nézzük a tévét, hallgatjuk a rádiót, olvassuk a lapokat. Nem hiszünk a szemünknek. Hogy lehet? Miért? Miért most? Miért így? Teóriákat gyártunk, ujjal mutogatunk, felelőst kiáltunk. Szörnyű, borzasztó, felfoghatatlan, fájdalmas, rettenetes – posztoljuk a Facebookra. De vajon milyen volt ott lenni Párizsban november 13-án este? Milyen a másnap? És hogyan tovább? Olvasónk megírja. Olvassátok el.
Van egy férfi. A haláláról össze-vissza írnak mindent a sajtóban. Utcazenész volt, de egyszer feltűnt az X-Faktorban, ráadásul az apja is ismert énekes. Ezért aztán a halálhíre sem mínuszos, hanem nagy főcímes. Mi nem szállnánk föl erre a „vonatra." Viszont kaptunk egy levelet egy lánytól, akinek ő, ifj. Bodnár Attila volt az első szerelme. És ezt a levelet most közöljük.
Két nem mindennapi nő lüktető cset-párbeszéde egy súlyos taburól, a rákról. D. Tóth Kriszta és Szentesi Éva nem ismer tabut és nem ismer félelmet. Bátrak. Munkatársak. Lelki társak. Ez a párbeszéd mélyre megy... és messzire mutat.
Élet. Halál. Isten. Elmúlás. Ezen a hétvégén talán még aktuálisabb kérdések, hiszen ilyenkor a gyerekek is szemtől szembe kerülnek a család veszteségeivel, hiányaival. Tudjuk, hogy nehéz, de nem érdemes elhallgatni, elterelni a szót vagy letagadni az érzéseket. Itt van például egy remek könyv, amely sokat segít abban, hogy elindulhasson a beszélgetés.