Egy névtelen macska szívfacsaró története a ma már nagyon neves Kormos Anett tollából. Amikor ezt írta, még csak 16 éves volt, de ma is bátran vállalhatja az akkori gondolatait. A tehetség nagy adomány. És van, akinél már egész korán megmutatkozik.
Nem csak az ágyban lehet megcsalni a párodat. Azt mondják a szakemberek, az is hűtlen, aki a másik háta mögött, titokban kezeli a közös vagyon egy részét. Egy felmérés szerint a házaspárok harmada rendszeresen füllent a társának pénzügyekben. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne őszintének lenni egymáshoz, nem? Vagy nem...?
Az egyik 17, a másik egy híján 18. A WMN gimnazista szerzőjének levele legjobb barátnőjéhez. Katának – vagyis Katalin hercegnőnek – ugyanis ma van a születésnapja. Mit is kívánhat a kamaszember egy olyan lánynak, akit már csak 12 hónap választ el a „nagykorúságtól"? Hát... ilyesmiket.
Siker, halál, rák, születésnap, film és zene, gyász és öröm. Persze, a cím így nem pontos... de micsoda furcsa évkezdet ez? Mi lehet a levegőben? Szentesi Éva írása.
Azt mondják, az igazi társak nem akarnak, nem is tudnak egymás nélkül élni. A gyász egy szemüveg. Egy ezüstlánc. Emlékek és szeretet. Igaz történet anyáról, aki 55 nap múlva követte apát. És a gyerekeikről, akik villámgyorsan felnőtté váltak a gyászban.
Aki a haldoklókat kíséri el azon az úton, ahonnan nincs visszatérés, biztosan nagyon sok olyan mondatot hall, amelyek segítenének nekünk abban, hogy tovább tudjunk élni. Cikkünk írója hospice önkéntes, és a megbánás erejéről írt.
Emlék. Örök. Emlék. Nagymama. Karácsony. Rúzs és Tükör. Szentesi Éva. Pont.
Elképesztő utazáson vett részt egyik olvasónk. Földrajzilag csak Bécsig ment, lélekben azonban a lehető legmesszebb. Mi a magunk részéről nem is tudtuk, hogy léteznek ilyen szeánszok, amelyen emberek ezt a különleges, Magyarországon nem is kapható főzetet isszák. A neve: Ayahuasca. Beszámoló, első kézből.
Akármennyire is felnőttél már, mégis árvának érzed magad, ha valamelyik szülőd meghal. Árva vagy. Akkor is, ha van melletted valaki, aki szeretettel kíséri a gyászodat. Minden ugyanúgy megy tovább, és mégis minden megváltozik. Szépséges jegyzet az elengedésről és a gyász hétköznapjairól.
Nem lehet elég sokat beszélni a rákról. Szentesi Éva sorozata is erről szól. Éva már kétszer is legyőzte ezt a betegséget, és néhány olvasó jelezte, mennyire unja, hogy „Szentesi Éva mindig csak a rákról ír”. (Ez amúgy nem igaz.) Tudjátok, miért nem hagyja abba az erről való beszédet? Mert van, aki hallgat rá, és időben elmegy szűrésre. Nem is kevesen vannak ilyenek – szerencsére!