Szentesi Éva: Anya, a halhatatlan
Mondd, te hiszel az őrangyalokban? Mert nagyon úgy tűnik, Szentesi Évi saját őrangyalának, KisAnyának is van egy ilyen őrzője.
Mondd, te hiszel az őrangyalokban? Mert nagyon úgy tűnik, Szentesi Évi saját őrangyalának, KisAnyának is van egy ilyen őrzője.
Mi azt kívánjuk, hogy Dórinak ne kelljen soha többé ilyen rettenetes témáról írnia a Londonból jelentkező rovatában.
Ma van a boldogság világnapja, a legenda szerint március huszadikán „találták fel" az emberek a boldogságot. Pedig ennyi időnk azért nincs, hogy évente csak egyszer ünneplejük ezt a dolgot. És nem akarunk olyan ronda közhelyeket eldurrogtatni, hogy „az év minden napján boldognak kell lenni". Meg: „élj a mának!" Állj meg egy percre, és gondold át, mikor voltál igazán boldog az életedben...
Akit szeretnek, az nem hal meg soha, csak máshová költözik... és ezt a gyerekek sokkal jobban tudják nálunk.
„És én azóta elveszetten állok a világ közepén, azzal a biztos tudattal a lelkemben, hogy rajtam nem segíthet már senki emberfia többé." Gyönyörű írás, amely emléket állít az életnek és a halálnak.
Shakespeare örökké élni fog! Az általa teremtett nőalakok pedig elkísérnek bennünket, a gyerekeinket, az unokáinkat, a dédunokáinkat... Szóval amíg lesz élet, addig Shakespeare is élni fog. Szentesi Éva belebújt Lady Macbeth bőrébe, hogy elmondjon nektek sötét és súlyos történetet.
Vajon mi játszódik le egy haldokló fejében? Mire gondol az utolsó napokban? Másképp tekint addigi életére? Mi a legnagyobb fájdalma? Ezekbe a fájdalmas igazságokba vezet be vendégszerzőnk, aki egykor hospice önkéntesként dolgozott.
A sok rohanás, munka, tennivalók között néha hajlamos vagy elfeledkezni arról, ami igazán fontos. Hogy vannak pillanatok, amik megismételhetetlenek. Amik nem jönnek el újra. Azt hiszed, majd mindig ott lesz neked. Csak azért, mert megnyugtatott, hogy nincs semmi baj. Mert megígérte, hogy jól van.
Nagyon igyekeztem ezt a cikket előítéletektől mentesen, nem feminista szemszögből megírni. Ügyeltem rá, még véletlenül se az legyen a konklúziója, hogy a férfiak idióták. Én is érzem, hogy minden jó szándékom ellenére ez most nem sikerült. De nem tehetek róla, győződj meg róla magad is!
Azt mondják, az ember akkor lesz igazán felnőtt, amikor már egyik szülője sem él. Ha ez így van, jobb lenne, ha mindannyian örökké gyerekek maradhatnánk...