Vajon mi játszódik le egy haldokló fejében? Mire gondol az utolsó napokban? Másképp tekint addigi életére? Mi a legnagyobb fájdalma? Ezekbe a fájdalmas igazságokba vezet be vendégszerzőnk, aki egykor hospice önkéntesként dolgozott.
A sok rohanás, munka, tennivalók között néha hajlamos vagy elfeledkezni arról, ami igazán fontos. Hogy vannak pillanatok, amik megismételhetetlenek. Amik nem jönnek el újra. Azt hiszed, majd mindig ott lesz neked. Csak azért, mert megnyugtatott, hogy nincs semmi baj. Mert megígérte, hogy jól van.
Nagyon igyekeztem ezt a cikket előítéletektől mentesen, nem feminista szemszögből megírni. Ügyeltem rá, még véletlenül se az legyen a konklúziója, hogy a férfiak idióták. Én is érzem, hogy minden jó szándékom ellenére ez most nem sikerült. De nem tehetek róla, győződj meg róla magad is!
Azt mondják, az ember akkor lesz igazán felnőtt, amikor már egyik szülője sem él. Ha ez így van, jobb lenne, ha mindannyian örökké gyerekek maradhatnánk...
Egy névtelen macska szívfacsaró története a ma már nagyon neves Kormos Anett tollából. Amikor ezt írta, még csak 16 éves volt, de ma is bátran vállalhatja az akkori gondolatait. A tehetség nagy adomány. És van, akinél már egész korán megmutatkozik.
Nem csak az ágyban lehet megcsalni a párodat. Azt mondják a szakemberek, az is hűtlen, aki a másik háta mögött, titokban kezeli a közös vagyon egy részét. Egy felmérés szerint a házaspárok harmada rendszeresen füllent a társának pénzügyekben. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne őszintének lenni egymáshoz, nem? Vagy nem...?
Az egyik 17, a másik egy híján 18. A WMN gimnazista szerzőjének levele legjobb barátnőjéhez. Katának – vagyis Katalin hercegnőnek – ugyanis ma van a születésnapja. Mit is kívánhat a kamaszember egy olyan lánynak, akit már csak 12 hónap választ el a „nagykorúságtól"? Hát... ilyesmiket.
Siker, halál, rák, születésnap, film és zene, gyász és öröm. Persze, a cím így nem pontos... de micsoda furcsa évkezdet ez? Mi lehet a levegőben? Szentesi Éva írása.
Azt mondják, az igazi társak nem akarnak, nem is tudnak egymás nélkül élni. A gyász egy szemüveg. Egy ezüstlánc. Emlékek és szeretet. Igaz történet anyáról, aki 55 nap múlva követte apát. És a gyerekeikről, akik villámgyorsan felnőtté váltak a gyászban.
Aki a haldoklókat kíséri el azon az úton, ahonnan nincs visszatérés, biztosan nagyon sok olyan mondatot hall, amelyek segítenének nekünk abban, hogy tovább tudjunk élni. Cikkünk írója hospice önkéntes, és a megbánás erejéről írt.