Címke: félelem

Régen azt hitték, hogy a pszichopátiás jegyekkel rendelkező emberek nem félnek, ezért kevésbé tanulnak a büntetésből. Egy új tanulmány gyökeresen mást gondol.

Megszavazták a Pride-ot betiltó törvénymódosítást. Arcfelismerő szoftverrel kémlelik majd a tömeget, hogy jól megbüntessék, aki a szabad szerelemért, a hiteles önmagáért, és a szeretteiért vonul.

Ma reggel az ország számos iskolájában is bombariadó volt, több mint 260 intézményt ürítettek ki. Sok esetben néhány órán belül visszaállt a rend, a gyerekekben azonban mély nyomot hagyhat egy-egy ilyen esemény. De mit tehetünk szülőként, és hogyan kommunikáljunk az eset kapcsán a gyerekekkel?

Ben Stiller mélyinterjút adott a New York Timesnak, amiben többek között arról is beszélt, hogy sokáig félt azt csinálni, amit igazán szeretne.

Milyen jogszabályok érvényesek a gyerek számára kötelező fogászati szűrésekre? Bemehet-e a szülő a gyerekkel az iskolai fogászati ellátásra? Mi van akkor, ha egy gyerek nem működik együtt a szűréskor? Szükséges-e a szülő előzetes beleegyezése a szűrővizsgálat elvégzéséhez? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ szakértőkkel Kőrizs Kata.

Honnan közelíthetjük meg még ezt a témát, hogy megértsétek: igenis valós a probléma? Hányszor kell még erőszaktörténeteket felvállalnunk, idegenek arcába tolnunk csak azért, hogy ráeszméljetek, ez nem játék, és nem a nő a hibás? Hogy senki sem érdemli meg, hogy apró darabokra törjék? Hát nem értitek, hogy nagy a baj?!

Az Elviszlek magammal évadzáró részében Détár Enikő mesél lázongó kamaszkorról, nagy veszteségekről, válásról, gyászról, újrakezdésről.

Hiába kis testű, színes vagy mások által szépnek tartott egy szárnyas, a madárfóbiás számára ugyanúgy veszélyt jelent. Ráadásul míg kígyókkal vagy pókokkal elvétve találkozunk az utcán, galambokkal, varjakkal annál többször!

Gyomorgörccsel ül matekórán, izzad, sír vagy teljesen lefagy. Ismerős? Sok gyerek már kisiskolás korban elkönyveli magában, hogy ő nem jó matekból, és a számoktól való ódzkodás egész életében végigkíséri. Mit tehetünk szülőként, tanárként, hogy ez ne így legyen?

De miért rémisztő a sötét? És miért félünk még felnőtt fejjel is? Van ennek valami evolúciós haszna vagy racionális magyarázata? Hogyan küzdhetők le félelmeink, szorongásaink, amelyek újabb és újabb tárgyat találnak maguknak? Mit gondol erről a pszichológus, a kulturális antropológus és a buddhista tanító?