Szabó Anna Eszter: Tényleg félnem kell a véleményem miatt? Nem hiszem
Anna Esztert tegnap esti cikke után az olvasók egy része verbálisan „keresztre feszítette”, a barátai pedig elkezdték félteni. Úgyhogy írnia kellett még egyet.
Anna Esztert tegnap esti cikke után az olvasók egy része verbálisan „keresztre feszítette”, a barátai pedig elkezdték félteni. Úgyhogy írnia kellett még egyet.
Tuti módszerek félénk szónokoknak.
Ha nem félsz a kudarctól, hanem inkább tapasztalatszerzésként éled meg, biztos, hogy utólag sem fogod bánni…
Nem tudjuk elégszer kihangsúlyozni, mennyire fontos megelőzés lehet a rendszeres szűrés!!!
A kórházi látogatás önmagában is nagyon megterhelő lehet. Semmi szükség rá, hogy még a környezet is rátegyen egy lapáttal a parafaktorra.
A gonosz mindenkinek a saját félelmei alakjában jelenik meg. Erre erősít rá a ma hetvenéves Stephen King.
Kínában egyél úgy, mint a kínaiak!
Egyik kedvenc tanárunk most nem az iskoláról írt.
„Mindenfélét kiabált még, ormótlan, bántó, ijesztő szavakat, de a leány már nem értette, csak távolról hallotta a hangját, a feje szédült – erősen lázas is volt a sebtől – a könnyei csurogtak, és sikítani kezdett, kitépte magát az erős markokból, amik vállon ragadták, az apja közben kacagott bele az arcába, eszelősen kacagott, egyre hangosabban, egyre nagyobb erővel, majd hirtelen abbahagyta...”
„A legnagyobb komfortzóna-elhagyás azonban mégsem az volt, amikor bementem abba a stúdióba. Hanem amikor kijöttem. Örökre. Félelmetes volt? Az. Tudtam, hogy mi lesz másnap? Nem én. Nehéz volt? Nehéz. Túl vagyok rajta? De túl ám! Megbántam? Nem! Nem. Soha.”