Nagyjából egy hete tértek vissza a tantermekbe a nagyobb diákok. Akik attól, hogy nagyobbak, még nem szorongnak és stresszelnek kevesebbet, mint kisebb társaik. Sőt… Szakértő szerzőnk 15-17 éves középiskolásokkal beszélgetett az első tantermi hét tapasztalatairól:
Ramadán ideje van, a muzulmánok a hold járásától függően huszonkilenc- vagy harmincnapos böjtöt tartanak: ez a szent hónap a testi-, lelki- és szellemi megtisztulás, a befelé fordulás ideje. Isztambulban élő szerzőnk mesél a szokásokról, és saját kapcsolódásáról:
„Egy Covid nélküli világban ez a nap éppen olyan nap volna, mint az összes többi – most viszont mindent százszorosan, ezerszeresen vagyunk képesek értékelni.” Ilyen a nyitás Agios Georgiosban.
Elfogadni és megszeretni azt, akit a tükörben látsz mindenféle máz és optikai tuning nélkül, sokszor évekbe telik. De ha megtörténik, azt az érzést semmi sem pótolhatja.
Több mint egy év lazább-szorosabb összezártság még a legbékésebb család legbékésebb tagjaiból is ki tudja hozni az „állatot”, sajnos a szó nem túl jó értelmében is. Sok többgyerekes szülő tapasztalata a jelenlegi helyzetben az, hogy a testvérek gyakran – jobb híján – egymáson vezetik le a feszültséget. De vajon normális, hogy egész nap egymást ba… izé, szívatják, gyepláják, pisztergálják?! (Igen.)
Vendégszerzőnk római katológus teológus, akit arra kértünk, írjon nekünk arról, mit taníthat szerinte nekünk a húsvét a járvány közepette, milyen vigasztaló üzenete lehet az ünnepnek – itt és most mindenkinek – vallástól függetlenül is.
Te is olyan helyzetben lévő szülő vagy, aki azt sem tudja, hova kapjon? Töltsd ki a kvízünket, és megtudod, mit kellene kívánnod a jótündértől, ha csak a te privát kívánságodat akarná teljesíteni. És végül is miért ne tenné ezt?!
Sokszor hallani, a bezártság milyen veszélyes a párkapcsolatokra, arról viszont kevesebb szó esik, hogy akár fel is használhatnánk a plusz időt egymás alaposabb feltérképezésre. Kipróbált és jól szerepelt tippek Borcsától:
Kontrollvesztettség, bűntudat, magány, unalom, és még az oxigént jelentő kortárs kapcsolatok is minimálisra csökkentek. A tizenéveseknek épp most kellene pályára állítaniuk magukat és az életüket – ehelyett egy egész generáció került súlyos válságba. Szakértőnk cikkében egy 18 éves magyar gimnazista vallomása.
„Használjuk ezt a társasági kényszerszabadságot arra, hogy egyszer és mindenkorra megfogadjuk: a teljesség érzése nem helyrajzi kérdés, az emberi viszonyaink, és a kedvenc borunk mércéje pedig nem az, hogy a legkedvesebb bárunkban, vagy az ágyon heverve, a monitorunk előtt koccintunk.”