Gyárfás Dorka: Mit ér az élet, ha csak félig lehet élni? – WMN-naplók
„Annyiszor hallottuk, hogy semmi sem lesz a régi, de én csak most kezdem felfogni, hogy egészen konkrétan mit jelent – miben lesz más az új élet.”
„Annyiszor hallottuk, hogy semmi sem lesz a régi, de én csak most kezdem felfogni, hogy egészen konkrétan mit jelent – miben lesz más az új élet.”
Íme, az egyik kedvenc gimnáziumi tanárunk számvetése arról, hogyan is sikerült ezt a karantént teljesíteni…
És te mit viszel mindenképpen tovább?
„Jobban figyelünk egymásra, vélhetően azért, mert jobban figyelünk magunkra is” – Doffek Gábor tapasztalatai az újranyitás kapcsán.
„Na, de legalább beindult végre a feloldási folyamat. Kihirdették, hogy négylépcsős lesz, és most vagyunk a nulladik, előkészítő fázisban, vagyis az első lépcsőn… vagyis akkor módosítsuk, hogy a négy lépcső: az a nulladik fázis, az első fázis, a második fázis és végül harmadik… logikus, nem?” Angéla és Zsuzsa beszámolója Barcelonából.
A legtöbb szülő nemcsak az otthonoktatással és a „otthonoviztatással” küzdött meg az elmúlt hetekben, hónapokban, hanem a megszaporodott otthoni étkezésekkel is. Tóth Flóra összegezte a tapasztalatait, és összeszedte a kedvenc karanténkajáikat:
Dóri évek óta magának rajzolja a határidőnaplóját, de az elmúlt hónapok során egyszerűen nem tudta folytatni. Hiszen minek egy tervező, ha nem tudsz tervezni semmit?
Egy holland-magyar házaspár gondolt egy merészet, és nap mint nap 140 (néha ennél is több) adag ételt „dobtak össze” barátaik és Facebook-ismerőseik támogatásával, hogy melegételhez jussanak azok, akiknek nem volt erre más lehetőségük.
Ti hogy éltétek meg a kijárási korlátozások enyhítését?
Trembácz Éva Zsuzsannát Kínából Washingtonba, aztán onnan az amerikai Közép-Nyugatra „repítette” a vírus. És néha neki is kedve volna üvölteni, mint a prérifarkasoknak a házuk körül.