„A trauma bölccsé tehet!” – De hogyan? – A trauma bölcsessége című dokumentumfilmből kiderül
Az ember annyira otthonosan érzi magát a saját traumáiban, hogy képtelen tőlük szabadulni.
Az ember annyira otthonosan érzi magát a saját traumáiban, hogy képtelen tőlük szabadulni.
A szülési-születési trauma sokszor ismétlődik a családokban generációkon át. És ennek erős társadalomformáló hatása lehet. Mit lehet tenni megelőzésképp? Olvassátok el Szabó Anna Eszter írását a Perinatus Alapítványról!
Egy nemet mondani képtelen nő egyedfejlődése önmaga felszabadításáig. Anna Eszter története… nem csak az ő története.
Az emlékbetörések visszarántják a túlélőt a traumába, ehhez pedig elég egy illat, egy tárgy vagy épp egy dallam...
A szomszédos háború nálunk is transzgenerációs traumák sebeit tépi fel – szüleink, nagyszüleink, dédszüleink tragédiáihoz kapcsolódó, felzaklató érzelmek törnek elő a tudatalattinkból – írja szerzőnk, Nádudvari Péter, aki az ehhez fűződő fájdalmas érzéseit osztja meg veletek:
Minden szülő rémálma, hogy a kisfia ilyen helyzetbe kerül. Ukrajnában pár napos felkészítés után indultak a frontra 18–19 éves srácok, és a kutatások szerint nagyon kevés esélyük van arra, hogy ne szerezzenek súlyos testi-lelki sérüléseket.
„Az a fura mind a bipolaritásban, mind a traumában, hogy teljesen mindegy, mennyire mennek jól a dolgok, valahol mindig arra készülsz, hogy jönni fog valami, ami elrontja.”
Szerintünk meglehetős önkritikára vall, ha valaki a hétköznapi hősökre vonatkozó kérdésnél megemlíti a barátját a saját menstruációja előtti napokban. De persze ennél sokkal komolyabb dolgok is kiderülnek a WMN-csapat újabb tagjának Proust-kérdőívéből.
Kollégánk, aki egyben olvasónk is, a Joy magazin korábbi főszerkesztője elmeséli, hogyan szabadította fel önmagát egy rettenetes fiatalkori abúzus hatása alól.
„Csúnyán mondva: sokan tartják maguk előtt a hordozott traumákat, mint a véres rongyot… – na de a kérdés az: hogyan tovább?!” Pszichológus szakértőnk szerint mindannyian cipelünk örökölt traumákat, egyedivé az tesz minket, hogy mit kezdünk velük. Erről beszélgetett Szabó Anna Eszter pszichológus édesanyjával, Kazimir Ágnessel.