„Fura, amnéziás állapotba kerül, akit megcsaltak, elveszti a múltja egy darabját, hisz az emlékeinek egy része hamisnak bizonyul, nem az történt, amire emlékszik. Máshol volt, mással volt, mást mondott, mást csinált… Boldog pillanatok emléke sározódik be esetleg, és fontos mondatok vesztik el örökre a jelentőségüket. ” Mi mindentől függ, hogy túl lehet-e lépni a hűtlenségen?
Vajon min múlik, hogy kire hogyan hat ez a helyzet?
Korhatáros tartalom! Így az, akivel történt, nem is olvashatta volna el a történetét akkor…
„Bárhova megyek, azt érzem, mindenki engem bámul, és arra várnak, hogy valami hibát kövessek el, rosszul lépjek vagy kiessen a számból az alma, hogy aztán közröhej tárgyává tegyenek.”
A traumák soha nem múlnak el nyomtalanul.
Mit tennél, ha egyetlen napon veszítenéd el az arcod, az életcélod és az identitásod?
Amikor előkerül egy szüléssel, születéssel kapcsolatos rémtörténet, a sok támogató, és hasonló emlékeket felidéző komment mellett mindig megjelennek a „mi is kibírtuk, nem kell picsogni” szemléletű hangok. De tényleg mindent ki kell bírni? Most szakértők mondják el, hogy mit igen és mit nem.
Két ember között a fájdalom a legjobb ragasztóanyag?
Mi fáj? Gyere, meséld el valakinek. Vagy legalább írd le, aztán égesd el. A titkoknak ugyanis pusztító hatása lehet az egyénre.
„Úgy képzelhetjük el, mintha az agy egy bizonyos stresszhatárhoz érve egyszerűen lekapcsolná az érzelmeket, az érzékelés megszokott módját.”