Doffek Gábor: Azokról, akik úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt többet a gyerekük életében
„Ha elhagy az apád, az súlyosabb trauma, mintha meghalt volna.” Doffek Gábor nagyon felhúzta magát.
„Ha elhagy az apád, az súlyosabb trauma, mintha meghalt volna.” Doffek Gábor nagyon felhúzta magát.
Drakula szerepe a csúcsra repítette, onnan viszont hatalmasat zuhant: Lugosi Béla élete tele volt forgatókönyvbe illő fordulatokkal, amik egy horrorfilmhez talán kevesek lennének, egy drámához azonban biztosan nem.
Traumakötés vagy traumás kötődés… egy szókapcsolat, amit azok, akik valaha éreztek függés jellegű, szinte eltéphetetlen kapcsolódást az őket (akár érzelmileg) bántalmazóhoz, jól ismernek. Igaz, a kifejezést sokszor csak utólag találják meg arra, ami történt velük. Amikor laikusként valaki bántalmazó kapcsolatokról hall, az egyik első kérdés, ami felmerül, hogy miért nem lép ki belőle rögtön az áldozat… A válasz nem egyszerű. Erről beszélget a mai podcastban D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi.
Mielőtt bárki visszasírná a Horthy-korszakot (és szobrokat avatna), jó, ha tudja, milyen állapotok voltak itt annak idején, és mi mindenre képesek kétségbeesésükben az emberek.
Mi fáj? Gyere, meséld el valakinek. Vagy legalább írd le, aztán égesd el. A titkoknak ugyanis pusztító hatásuk lehet az egyénre.
Ha gyerekként elhanyagoltak vagy bántottak, mindennél fontosabb, hogy felnőttként megtanuld, és gyakorold az öngondoskodást.
„Az a fajta kiszolgáltatottság, amit akkor éreztem, amikor deréktól lefelé meztelenül, széttárt lábakkal, a hátamon feküdtem egy kengyelben, és egy olyan idegen férfi vizsgálódott a lábam között, aki tiszteletlen, goromba volt velem, vagy semmibe vette az érzéseimet…” – Miért ismerős ez sokunknak, és hogyan lehetne másképp? Erről írt Kerekes Anna.
Mihez kezd az ember a pszichológusa nélkül, ha – kis túlzással – a fél életét terápiában töltötte?
Az ember annyira otthonosan érzi magát a saját traumáiban, hogy képtelen tőlük szabadulni.
A szülési-születési trauma sokszor ismétlődik a családokban generációkon át. És ennek erős társadalomformáló hatása lehet. Mit lehet tenni megelőzésképp? Olvassátok el Szabó Anna Eszter írását a Perinatus Alapítványról!