Egy gyermek önkéntes halála mindig dráma, de a legnagyobb dráma mégis az, ha úgy megyünk el mellette, hogy nem tanulunk belőle. Most – sajnos – kínálja magát számunkra egy újabb alkalom a tanulásra. Éljünk vele, hogy többé ilyen ne fordulhasson elő.
Ha úgy érzed, téged állandóan valamilyen szerencsétlenség ér, hogy kibabrált veled a sors, ha folyamatos krízisként éled meg az életed, akkor ezeken mindenképp érdemes elgondolkodni:
Az osztálytalálkozókon a kerek asztal körül ülve előkerülnek a régi ismerősök sorsának újabb és újabb fejezetei. És sajnos nem mindegyik vidám.
„Egy család története, amelyben a gyilkosságok sorozata olyan valóság, amit nem fednek el az évszázadok, és a szereplők közül sokan még a gyerek- és felnőttkorom szereplői voltak.”
Az emlékek nem égnek porrá.
A nap, ami alapjaiban rengette meg a szocialista rendszert. A nap, amikortól az emberek félve mentek ki az utcára, nem mertek zöldséget, gyümölcsöt enni. A nap, amihez a felső vezetés hazudozása tapad. Ma van a csernobili katasztrófa évfordulója.
Szakácskönyvíró, rendező, diploma nélküli egyetemi tanár, költő, emberi jogi aktivista, kurva, író, strici, country zene rajongó, táncos... Maya Angelounak sikerült belesűrítenie nyolc ember életét is 86 évébe.
Ha visszatekintesz az életedre, gyakran kiderül, hogy azok a dolgok, melyek a jelenben szörnyű csapásnak tűnnek, utólag megvizsgálva éppen hogy a legjobbat tették veled! Ide veled, isiász, keblemre, lumbágó! És hálás köszi, hogy kirúgtatok!
A nő, aki jobban érezt magát a ruandai őserdőben, mint az amerikai civilizációban. Az ember, aki jobban szerette az állatokat, mint a saját faját. A nő, aki miután teherbe esett a National Geographic fotósától, inkább úgy döntött, elveteti a gyereket, mondván „az ember nem lehet egyszerre címlaplány és terhes”... Az lehet, hogy valaki egyszerre borzongató és csodálatra méltó? Lehet hát.
Megtehetjük, hogy elfordítjuk a fejünket, befogjuk a fülünket, ha egy Áronéhoz hasonló gyomorszorító történettel találkozunk. De akkor becsapjuk magunkat. Az a minimum, hogy tudunk, beszélünk róluk, és észrevesszük: valójában milyen jó dolgunk is van nekünk... Áron megrázó, igaz története következik.