„De nehéz az iskolatáska – Ennyit cipelnek a gyerekeink naponta
A ti gyerekeitek mekkora súlyt visznek a hátukon?
A ti gyerekeitek mekkora súlyt visznek a hátukon?
Ti értitek ezt!?
Elcsigázott tanulók, kedvtelen tanárok, túlhajszoltság, szétfoszlott álmok... tényleg ilyen a magyar oktatási rendszer?
Néha egyetlen gesztus is sokat segít…
„Játszani is engedd, szép, komoly fiadat!” – József Attila: Levegőt! (részlet)
Még alig kezdődött el a tanév, a tanárok máris szörnyű nyomásnak vannak kitéve. És nem, nem a gyerekek vagy a szülők miatt.
„Ülj le, egyes! De nullát adnék, ha lehetne.”
Nem csak a gyerekeknek van elegük az iskolából júniusra. Jocó bá' őszinte írása.
Mi szükség a függvénytáblázatra és a mondatelemzésre? Miért nem tanítanak pluszban a gyakorlati életben is használható dolgokat?
„Miért van az, hogy az állam (ami jelen pillanatban 1,8 millió gyerekért felelős) úgy játszadozik gyerekek életével és sorsával, mint az egyszeri játékfüggő a kaszinóban fizetésnap után?”