Nem tehetünk mást a jelen körülmények között, mindannyian a képernyőnk fogságába kerültünk, akár akarjuk, akár nem, muszáj leülni elé, hogy a négyzetrácsos ablakokban lévő kis fejekkel beszélgessünk. Ez tanárként még inkább megterhelő, egymást váltják a hullámhegyek, hullámvölgyek és az egyre gyakoribb mélypontok.
Sikerlista helyett írjunk kudarclistát! Elvégre abból tudunk a legtöbbet tanulni, és a népmesék hősei is mindig újra próbálkoznak a botlásaik után. A tanulságok levonása után pedig jöhet egy sokkal sikeresebb év!
„Senkinek se a hibája, és közben mindenkié.”
„A tanárok azzal tudnak a legjobban segíteni ebben a helyzetben, ha minden erejükkel ott tartják a fókuszt, ahol annak lennie kell: a gyermekek fejlődésén. Ez ugyanis az egyetlen, amiért érdemes tanárnak lenni.”
Ezektől a sztoriktól még Pavlov kutyájának is leesne az álla! Nektek is vannak hasonlóképp félresikerült kutyaidomításaitok?
Ferber Katalin életútja igazán nem mindennapi, mint ahogy a személyisége sem. A szabad gondolkodáshoz való ragaszkodás ugyanis rendre kívülállóvá teszi az embert, és ha ideig-óráig tud is alkalmazkodni, egyszer csak eljön a pillanat, amikor megint kezdhet mindent elölről. Akár új országban, új kontinensen.
Gyerekjogi szakértő szerzőnk, dr. Gyurkó Szilvi ránézett a naptárra, és kiakadt.
Kurucz Adrinak elege lett a tanévkezdésből, és ma reggeli cikkében elmondta, hogyan nyomorítja meg az egész család életét. Most egy pedagógus fejti ki, hogy néz ki mindez az ő szemszögéből.
Lehet egy kamasznak szívügye egy ismeretlen, tartósan beteg kortársa segítése, tanítása? A válasz csak ennyi: KórházSuli.
A ti gyerekeitek mekkora súlyt visznek a hátukon?