„Próbáltam mentálisan felkészülni erre az állapotra” – Koronavírus-körkép a világ körül
Talán sosem voltunk olyan közel a szingapúri, szarajevói vagy épp szenegáli hétköznapokhoz, mint most…
Talán sosem voltunk olyan közel a szingapúri, szarajevói vagy épp szenegáli hétköznapokhoz, mint most…
Hogy érzi magát egy sürgősségi ápoló a szkafanderben? Mitől fél – fél egyáltalán? Mit lát a betegeken? Mit vár a korlátozások enyhítése után? Hogy érinti, hogy most szinte rocksztárként kezelik az egészségügyieket? És hogyan próbál vigyázni a saját mentális-lelki egészségére? Jelentés a frontvonalból; itt az Elviszlek magammal EXTRA első epizódja:
Ne álljunk már ennyire (ál)naivan a világjárványhoz! Vegyük inkább észre, mi lesz a hosszú távú következménye (nem, nem a virágos réten önfeledten kergetőző, fogyasztói béklyóitól megszabadult emberiség).
Neves magyar tervezők meséltek arról, hogyan alkalmazkodtak a drámai változásokhoz, és mit gondolnak a jövőről, a hogyan továbbról:
„Ne nyávogj már, hát vannak ennél fontosabb dolgok is!” Ismerős?
Ha az embernek van képzelőereje, még a vírus sem gyűrheti maga alá a terveit és az álmait!
„Sokan hívtak, üzentek, mondták, hogy imádkoznak értem. De a csend mély maradt és nemcsak körülöttem, hanem bennem is.”
Az ágyak hatvan százalékát kell felszabadítani. Mi lesz a betegekkel, mi lesz a családokkal?