„A maszkok iránti fétisem még gyermekkorban kezdődött” – Egy gyakorlott képzelt beteg koronanaplója
Minden nap háború.
Neves magyar tervezők meséltek arról, hogyan alkalmazkodtak a drámai változásokhoz, és mit gondolnak a jövőről, a hogyan továbbról:
„Ne nyávogj már, hát vannak ennél fontosabb dolgok is!” Ismerős?
Ha az embernek van képzelőereje, még a vírus sem gyűrheti maga alá a terveit és az álmait!
„Sokan hívtak, üzentek, mondták, hogy imádkoznak értem. De a csend mély maradt és nemcsak körülöttem, hanem bennem is.”
Az ágyak hatvan százalékát kell felszabadítani. Mi lesz a betegekkel, mi lesz a családokkal?
Ez a nap más, mint a többi…
Két hét múlva ilyenkor kb. százezer magyar diák készülődik a matekérettségire (vagy, ha reggel kilenc után olvasod, akkor már ül a padban). Személyesen, az iskolákban, legfeljebb tízesével egy-egy teremben. Ez a döntés született itthon. De vajon hogy oldják meg a záróvizsgákat más országokban? Dr. Gyurkó Szilvi körképe az Egyesült Államoktól Olaszországon át Japánig:
Hősök vagyunk. Példát mutatunk. Lecseszünk.
„… miután összekapaszkodtunk egy pillanatra ebben a közös sokkban, villámgyorsan szét is spricceltünk, annyifelé, ahányan vagyunk. Mert nem igaz, hogy ez a járvány mindenkire egyformán hat. Nem igaz, hogy egy hajóban evezünk.”