„A színpadon minden fájdalom elmúlik” – Halász Judit a Popfilterben
Mai vendégem már rég távozott a stúdióból, amikor Dián Dórival még mindig bámultunk magunk elé. Hova lett harminc év? Mármint egyrészt, hogyan lehetséges, hogy ő nemrég ünnepelte a 80. születésnapját – én meg nagyjából annyi ideje is fújtam már kívülről a dalait? Bámulatra méltó frissességgel és kíváncsisággal mesél és kérdez is: versekről, dalokról, lovakról, jelmezekről és imádott pedagógusokról, rendezőkről és zsinórpadlásról lezuhanó késről – meg arról, milyen, amikor minden porcikája sajog egy színpadi eséstől, de nem engedheti meg magának a fájdalmat, mert a gyerekek a mosolyáért jöttek. Szívmelengető és szívszorító történetek sora olyasvalakitől, aki három generáció gyerekei számára fogalom. És hogy ki az a Karesz, és miért őrizget még mindig valamit tőle? Az adás végére kiderül! A mai epizódban tehát Halász Judit. Popfilter – Szűrjük a zajt!
Nem tudom, nektek milyen kisgyerekkori álmaitok vannak – nekem most valóra vált az egyik. Nem is feltétlenül arról beszélek, hogy végre volt egy bő órám beszélgetni Halász Judittal, hanem arról, hogy a felvétel egy pontján rádöbbentem: most szó szerint megelevenedett valami, amiről évtizedekkel ezelőtt ábrándoztam.
Tudniillik amikor kislányként néztem a tévében Mirr-Murr meg Oriza-Triznyák kalandjait, elképzeltem, hogy egyszer hozzám is eljön A Halász Jutka, szépen elrendezi körülöttem a paplant, és a következő fejezetet nekem, és csak nekem olvassa fel.
És ott, a stúdió melengető sárga fényében, miközben A Halász Jutka elmerülten mesélt egy régi történetet, egyszer csak rájöttem, hogy megtörtént: eljött, és nekem, csak nekem mondja. A hangja pedig mint a puha paplan.
Hát, ezt neki nem mondtam el a stúdióban. Ennyire nem zökkenhet ki az ember a riporteri szerepköréből. Ugyanakkor tényleg őrület, milyen hatással képes lenni az emberekre: a gyerekekből kis felnőtteket csinál, a felnőttekből kisgyerekeket.
Mit csinál az ember, ha a randija alatt kitör a forradalom? Miért nem járt nyaralni huszonévesen, és miért pont a lovaglást engedték meg a szülei? Milyen a jó játszópartner a színpadon – és miként lesz partner a gyerek, aki láthatóan mindent elkövet, hogy tönkretegye a koncertet? Mit énekel mosogatás közben?
Elmondja, miért fontos, hogy megbecsüljük a pedagógusokat, és mesél azokról a tanítókról, tanárokról, akik az ő életében kiemelkedően fontos szerepet játszottak – gimnáziumi magyartanárnője például lényegében beszökött az ő színművészetis felvételijére.
Nem is tudom, hallottam-e már ilyen hosszan, felszabadultan sztorizgatni Halász Juditot. Egy biztos: a Popfilter történetének egyik legszebb pillanata volt számomra, amikor kezdés előtt megsúgta: ő már a rádiós időkben is hallgatta a műsort. (Elnézést kérek, minden szentnek, ugye, hát még nekem, aki szent se vagyok.)
Dőljetek hátra, ma csak nektek mesél!
A Popfilter további epizódjait itt találod:
