–

1. Kátya édesanyja orosz, vele oroszul beszélgetett kiskorában is otthon, így remekül ismeri a nyelvet, igaz, a jelenleg beszélt oroszt kicsit gyakorolnia kellene, hiszen anyukája a hetvenes években jött Magyarországra, és azt a nyelvet tanította meg neki. Kátya azt mondja, egy kis orosz buborékban nőtt fel, édesanyja nagyon komolyan vette, hogy bevezesse a kultúrába. Ahogy akkor, Kátya ma is sokat olvas oroszul, édesanyjánál orosz tévét néz, tudatosan megőrzi és fejleszti is a nyelvtudását.

2. Kátya szereti az orosz konyhát, édesanyja évek, évtizedek munkájával fejlesztette, alakította Oroszországból hozott receptjeit. Borscs, scsí, rasszolnyik: kedveli ezeket a tartalmas leveseket, de pont ezért imádja, mondjuk, a húslevest, ami jóval könnyebb náluk: változatosságot jelentettek neki az orosz tradicionális fogások között. A szirnyiki nevű túrós desszertet Kátya gyakran készíti magának is reggelire.

3. Az orosz gyökerei néha jól jönnek a színpadon (például az Alföldi-féle Nyinánál, amelyben oroszul mondta el az első monológot), máskor pedig nehezíti, mert például érezte már azt, hogy jobban a zsigereiben van egy karakter, mint annak, aki az adott előadást rendezte. „Az igazság valahol a kettő között van” – mondta. 

4.

 A zenére tulajdonképpen harmadik anyanyelveként tekint, nagyon mélyen gyökerező közlési forma számára, sokáig viszont kifejezetten idegesítette, ha „énekeltetni” akarták a szülei a vendégek előtt. Esze ágában sem volt ilyenkor dalra fakadni, csakis akkor énekelt, ha kedve volt hozzá.

5. Amikor az első lemezét készítette Hrutka Róberttel, azok már színpadon bejáratott, kész dalok voltak, Kátya mégis rengeteget aggódott azon, hogyan lehetnek véglegesek, újra és újra változtatni próbált. „Ekkor mondott egy nagyon okos dolgot a Robi: lemezt nem lehet befejezni, csak abbahagyni”.

6. A Once című musicalben egy cseh bevándorlólányt alakít, korábban a Varsói melódiában lengyel akcentussal kellett beszélnie – kicsit hezitált, amikor Szirtes Tamás felhívta a szerep miatt, mert attól tartott, hogy ismételnie kell önmagát, és nagyon nem szereti a skatulyákat. „A Varsói melódia ráadásul saját kezdeményezésem volt, mert pont ezt a karaktert érzékeltem magamban, hogy van vele valami dolgom, szeretnék valamit itt hagyni belőle.” Mivel a két darab azért nagyon különbözik egymástól, elvállalta a musicalt, mert nagyon szép a szerep.

7. Amikor a My Fair Lady főszerepére készült, sokat beszélgetett Eliza tájszólásáról Puskás Tamás rendezővel.

Arra jutottak, hogy a magyaroknak eleve furcsa egy kicsit a hozzáállásuk a dialektusokhoz, hiszen azt tanították sokáig az iskolában, hogy ez „hibás, helytelen”. Kátya szerint felüdülés hallgatni a tájszólások sajátos hangzókészletét, nagyon szereti az ízes beszédet. 

Az eredeti műben használt londoni cockney-dialektus szinte egy az egyben vonatkoztatható a magyar nyelvre, ez volt a szerep kialakításakor a kiindulópontjuk.

8. „Nem én döntöm el, hogy mi vagyok, szerintem a munkáim beszélnek helyettem” – mondta arra vonatkozóan, hogy tudatosan választ szerepeket, és alaposan megfontolja döntéseit, noha korábban volt olyan időszaka, amikor vizsgafilmtől a kísérleti filmig mindent elvállalt, mert fejlődni akart.

9. A karantén alatt készített egy videót Cintiáról, aki a „Gábor Áron rézágyúját” énekelte agyonfrazírozva egy tehetségkutatón. A karakter elképesztően megosztó lett: hívták fel napi sorozattól, hogy pont ugyanezt kellene játszania, és osztották a videót a Facebookon úgy, hogy elhitték: ő tényleg az, akit alakít. Nem vállalta a sorozatszerepet, mert nem akarta ezt a skatulyát magára húzni, bár hízelgő volt, hogy felkérték. „Nagyon sokan elhitték, hogy ő egy igazi valaki” – meséli Kátya, aki gyűlöli a tehetségkutatókban azokat a részeket, amikor megalázzák ország-világ előtt a versenyzőket, akik tehetségtelenek. „Az emberek idegeit szétszedte ez az egész, hogy ez nem hamis, ez egy erős hang, de valami mégse stimmel, odaírok valami durvát” – idézi fel a reakciókat a színésznő. Volt, aki sikítva nevetett, akadtak jóindulatú kommentelők, aztán egy idő elteltével felvilágosították azokat, akik bedőltek, utána már szerkesztették az emberek a bejegyzéseiket. „Az emberek felvilágosították egymást, hogy ez egy játék, valaki megviccelt téged, és te teljesen elhitted”.

10. A másik, hatalmasat ment videója a Lackfi János dalszöveg-parafrázisára született (Joe Dassin Les Champs-Elysees című dalára), ám miközben tanulta a szöveget, elkezdett megszületni Corinne, a francia lány karaktere, aki lelkesen tanulja a magyar nyelvet. 

„Beleszerettem a saját játékszerembe” – meséli a színésznő nevetve, és elmeséli, hogyan állt össze a videó, mit hol szerzett be hozzá a Spanyolországban vett műfrufrutól a vastag filctollig.

Ez az adás olyan sokszínű, vidám és kedves, mint amilyen Tompos Kátya maga, hallgassátok szeretettel!

Csepelyi Adri

A Popfilter további epizódjait itt találjátok: